Kedi/Kedi – Isztambul macskái(2016)

A film címe: "Kedi – Isztambul macskái," amit Ceyda Torun rendezett. A főszereplők között szerepel Bülent Üstün. Ez egy 79 perces török-amerikai dokumentumfilm, amit 2016-ban készítettek.

Isztambulban, ahol közel 15 millió ember él, egy hatalmas macska populáció is otthonra lel. Ebben a dokumentumfilmben a török rendező hetet mutat be közülük, és bemutatja az embereket, akik gondozzák és szeretik ezeket a macskákat, valamint megosztja történeteiket.

Általában olyan alkotásokban találkozunk az ember-állat barátságot bemutató alkotásokkal, amik a kutyákat és lovakat helyezik előtérbe. A macskák azonban inkább a közösségi médiában, naptárakban, képregényekben, néhány vicces filmképben és a cirmos cicahajban kapnak szerepet. Személy szerint sok időt töltöttem vidéken és élek kertes házban, ahol a macskák ugyanúgy a mindennapjaim részei, mint a Family Frost vagy a muskátlis láda. Mégis, bár nagyon szeretem őket, sosem voltam igazi macskás. Az volt a kérdésem, hogyan lehet lefilmezni ezeket az önfejű állatokat, akik egész nap azt csinálják, amit csak akarnak, és merre csak kedvük tartja. Ebben a filmben azonban valahogy mégis sikerült, vagy legalábbis úgy tűnik, mintha a macskák alkalmazkodnának a forgatókönyvhöz, és nem fordítva. (Sokat beszéltem természetfilmesekkel, és úgy tűnik, hogy a macskák valóban kiszámíthatatlanok.) Isztambul városa és annak elődei már évszázadok óta fontos szerepet játszanak a világkereskedelem terén. A hajókra macskákat vettek fel a rágcsálók ellen, és akik lemaradtak, azok Isztambulban találtak menedéket. Ennek köszönhetően a városban számos macska él, bár látszólag nincsenek igazi gazdáik. Az emberek etetik, gondozzák őket, mert az állatok etetése, gondozása örömet szerez. Az elégedetten doromboló macska sokszor feledteti az emberrel a mindennapok gondjait.

A film során a különböző részeken élő emberek osztják meg történeteiket, akik eltérő nemzetiségűek, korúak, foglalkozásúak és életszakaszokban találkoztak a macskákkal. Ugyanígy megismerjük az állatokat is, akik szintén eltérőek színükben, fajtájukban, korukban és természetükben (Sari, Duman, Bengü, Aslan Parcasi, Gamsiz, Psikopat, Deniz). Ezek a különbségek és párbeszédek sokszínűséget hoznak a filmbe, miközben bemutatásra kerül a nagyvárosi élet, a török emberek és az állatok kapcsolata, a macskákra is ható modern problémák, valamint az iszlám kultúra. A film különleges látványelemeket is felvonultat, mint például egy kisautóra szerelt kamera, drónfelvételek, amik Isztambul hatalmas városát és annak lakóit mutatják be.

A rendező, aki Isztambulban született, Jordániában és New Yorkban élt, majd Bostonban antropológiát tanult, sosem feledkezett meg gyerekkori emlékeiről, amik az utcán élő macskákhoz kötik. Ahogy Los Angeles utcáit járta, még markánsabban észlelte a kulturális különbségeket, ahogy az emberek és az állatok viszonyulnak ehhez a jelenséghez. Az eredmény egy figyelemfelkeltő, ötletes és szívhez szóló film, ami észrevétlenül ismerteti meg a nézőket Isztambullal és annak lakóival.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr2918243861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek


 

CLOSE ADS
süti beállítások módosítása