Spanyolországban egy autoriter rendszer kezd kialakulni, ami az élelmiszerhiány és a szárazság miatt rendkívül szigorúan lép fel az idősek és gyerekek jogai ellen. Ebben a képzelt közeljövőben Mia és Nico próbálja elhagyni az országot egy konténerben. Ám hamarosan Mia, aki terhes, magára marad a tenger közepén, és csak rövid ideje van a szülésig.
Miután elolvastam a cselekmény összefoglalót, azonnal az 2013-as "Minden odavan" című film jutott az eszembe, ahol Robert Redford egyedül és szótlanul próbált túlélni a végtelen vízen. Azonban ahogy telt az idő, Alfonso Cuarón neve is felmerült. A "Sehol" valójában olyan, mintha a "Gravitáció" és "Az ember gyermeke" összeolvadt volna, és középpontban az anyaság érzése állna a szélsőséges körülmények között. Cuarón mindezt nagy érzékenységgel, páratlan vizualitással és lenyűgöző pillanatokkal mutatta be két remek filmjében (és ha beleszámítjuk a trilógiát, akkor a "Roma" is ide tartozik). Sajnos a "Sehol" alkotói ambiciói nagyobbak voltak, mint az érzékenységük, és ezért bár nem mondhatjuk, hogy a film teljesen kudarc, mindvégig érezhető benne egyfajta mesterkéltség és hatásvadászat. Cuarón a vizuális zsenialitása ellenére mindig az emberi lélek mélységeit helyezi előtérbe, és még a kemény jelenetek között sem hagyja el, hogy elfelejtse: itt emberekről van szó.
Pintó azonban nem merül el ilyen mélyen, inkább marad a brutalitás és sokkolás szintjén. Sokat magyaráz a főhős cselekedeteiről, de szinte semmit sem mutat be az érzelmeiről. Próbál sokkolni egyes jelenetekkel, de ezek túlságosan öncélúak, és semmi másra nem jók, csak a közönség alapvető ösztöneinek kielégítésére. Röviden bemutatja a film világát, de nem kapunk magyarázatot arra, hogy hogyan lehetett elfogadható a brutálisan szélsőséges rendszer a társadalomban, és amikor elkezdünk erre gondolni, azonnal észrevehetjük, hogy ebben a rendszerben mindenki szenved áldozatként. Emiatt az érzés hamisnak tűnik, mintha a rendezőt valójában nem az anyaság és ösztönök érdekelnék, csak olcsó kifogást keres arra, hogy egy nőt lehetetlen helyzetbe hozzon, és folyamatosan problémákat teremtsen neki. Sajnos a karakter sem mély és felszínes marad, így nehéz vele azonosulni, még ha Anna Castillo mindent meg is próbál a szerepben.
Azonban jó hír, hogy a filmnek van egy korrekt látványvilága, annak ellenére, hogy korlátozott költségvetéssel készült. A CGI nem tűnik ki a hagyományos felvételek között, ami már önmagában dicséretes egy Netflix produkció esetében.
Összességében a "Sehol" egy túlélőfilm, ami nem bízik eléggé a nézők értelmében, és saját magában sem. Bár van néhány véres és kegyetlen jelenete, és néha naturalista, valójában csak klisékben és érdektelenségben található valami. Inkább javaslom, hogy nézz meg bármelyik Cuarón filmjét az anyaság-trilógiából, vagy a "Minden odavan"-t, mely sokkal érdekesebb és bátrabb, mint ez az új spanyol alkotás.
Forrás: filmrajongo.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
