A Kung Fu Panda sorozat már három mozifilm után is számos tévésorozatot és mellékszériát megélt, így igyekeztek biztosítani, hogy a népszerű, esetlen Sárkányharcos ne merüljön feledésbe - ez látszik az érdeklődés fokozódásán is, miután elindult a negyedik rész marketingkampánya.
A korábbi epizódok szórakoztatóak voltak minden korosztálynak, így bátran ajánlhatták családi filmként is. De vajon tudtak-e újat hozni az alkotók, hogy indokolt legyen a pandák újra a vászonra varázsolása?
Mivel a kreatív ötletek elapadtak, a történetben visszatértek az első rész alapjaihoz, amikor a főszereplő még csak most kezdte meg a kalandokat. De sikerült-e úgy feldolgozniuk ezt, hogy megőrizzék a franchise jellegzetességeit, és felérjen legalább a második és harmadik rész színvonalával?
A kezdeti helyzetben Po elégedett a Sárkányharcos szerepével és előnyeivel, és nem igazán vágyik változtatásra. Shifu szerint azonban továbblépésre van szükség a fejlődésben, és meg kell tanulnia az örökséget, amit Ooogway hagyott rá. Hősünknek nem könnyű megbarátkoznia a gondolattal, hogy szellemi vezetővé váljon, hiszen még a meditálás is kihívást jelent számára.
Egy új fenyegetés, a Kaméleon, aki mások képességeit is magáévá teszi, váratlanul felbukkan. Mivel a gonosztevő bárki bőrébe bújhat, Po-nak Zhen, a ravasz pusztai róka segítségét kell kérnie. Ám be kell hatolniuk a Kaméleon udvarába, ami nem egyszerű feladat, és kérdéses, hogy kire számíthatnak a küldetés során. Hősünknek minden tudását és meggyőző erejét be kell vetnie a siker érdekében...
A film megnézése után azt kell mondanom, hogy alapvetően ugyanolyan klisékkel teli, mint amilyennek látszik, és nem hoz újat a franchise-ba. Az eredetiség hiányzik belőle, inkább egy átlagos Disney rajzfilmre emlékeztet.
A történet és a humor egyszerű, kezdetleges szinten mozog. A Po és Zhen közötti párbeszédek adják a film alapját, ami működik, ha alacsonyak az elvárások.
Ugyanakkor a humorforrás, ami a bölcsesség és a hősünk bohókás természete közötti ellentétből fakadt, háttérbe szorult. Po átalakulása bohókás Sárkányharcosból szellemi vezetővé nem annyira vicces, inkább abszurd és alibinek tűnik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
