Kenneth Branagh folytatja a híres Agatha Christie adaptációkat a Halál a Níluson című filmjével. Bár ez jobb, mint az Orient Expresszen történt gyilkosság, mégis keserű utóízt hagy maga után. Branagh krimi rendezése rendben van, de hiányzik belőle a várt izgalom és helyette sok fölösleges szál és lapos romantika található. Az író-rendezőnek üzenem, hogy egy filmben a szerelem szavának is van határa, és ha túlzottan hangsúlyozzuk, akkor veszít a drámaiságából. Poirot karakterét pedig hagyjuk érintetlenül, a háttérsztori sem segít.

Sokan nőttek fel Agatha Christie könyvein, amelyeket olvasással tanultak meg, vagy éppen ezen keresztül ismerkedtek meg a bűnügyi irodalommal. Christie könyvei ma is nagyon népszerűek, így Hollywood időről-időre előveszi ezeket a detektívtörténeteket. Minden adaptáció egyedi, de mind összeköti a szerző, a csavaros cselekmény és a detektív karaktere. Hercule Poirot nevét David Suchet alakítása tette ismertté a tévénézők körében. Így az újabb adaptációk megalkotása mindig kihívást jelent a készítőknek, hiszen nehéz a legendás alakítást felülmúlni.

Legutóbb Kenneth Branagh vette kezébe a Christie történeteket. Először az Orient Expresszen történt gyilkosság című regényt adaptálta, de a végeredmény vegyes értékelést kapott. Branagh Poirot-ja külsőleg talán hasonlít az eredeti karakterre, de nincs meg az az elegancia, amit Suchet hozott. Emellett a cselekmény sem volt összefüggő, a karakterek sekélyek maradtak, és a befejezés sem elég kielégítő. Így amikor bejelentették a Halál a Níluson folytatást, sokan reménykedtek, hogy ez méltó lesz a Christie híréhez. De sajnos csalódást okozott.

Poirot ebben a kalandban éppen szabadságát tölti, amikor meghívást kap egy esküvőre és nászútra egy szerelmes pár, Linnet (Gal Gadot) és Simon (Armie Hammer) mellé. Az egyiptomi utazás váratlan fordulatot vesz, amikor valakit meggyilkolnak a Níluson úszkáló hajón. Poirotnak versenyt kell futnia az idővel, hogy megtalálja a gyilkost, mielőtt újabb áldozatot szed.

Az ember azt hinné, hogy egy ilyen alapötlettel nehéz hibázni, de Branagh-nak ez is sikerült. Bár az elején izgalmas és fordulatos krimire számítunk, a film inkább egy kiöregedett író utolsó alkotására emlékeztet, amikor már nincs új ötlete, és csak korábbi elemeket használ fel. De ez nem működik, és a látványos körítéssel sem lehet elfedni a hiányosságokat. A karakterek sztereotipikusak és sekélyek.

Azt is meglepő, hogy ilyen karaktereket engedtek a vászonra a PC korában, anélkül, hogy bármilyen mélyebb jellemfejlődést mutatnának. Emma Mackey karaktere kiemelkedik a többiek közül, de a többiek csak átlagosak. Az is nevetséges, hogy Poirot műbajuszának új eredetsztorit adtak, ami nem teszi érdekesebbé a karaktert. Senki sem izgult azon, ki lehet a gyilkos, mert már a film elején ki lehetett találni.

Tehát a filmet a gyönyörű helyszín és a hangulat menti meg a közepes minőségétől, de valószínűleg a vetítést követően nem sokáig fogunk emlékezni a filmre.

Végezetül egy tanács az író-rendezőnek: legközelebb ne vágjon hozzá egy ikonikus krimiregényhez, hacsak nincs valami eredeti mondanivalója, mert egyébként nincs értelme. Branagh jobban tenne, ha kis költségvetésű saját filmeket készítene, azok sokkal jobban sikerülnének.

Forrás: filmrajongo.com