Filmrajongó

A film *Mélyütés*, melyet Antonie Fuqua rendezett, és Kurt Sutter és Richard Wenk írtak, főszereplőként Jake Gyllenhaal, Rachel McAdams és Forest Whitaker lépnek fel. Ez az amerikai dráma színesben, 123 perc hosszúságban került a mozikba 2015-ben (16 éven felülieknek ajánlott).

Sajnálatos módon a film, amiről most beszélünk, nem a pofonok erejéről szól, hanem arról, hogy mennyi sablonos elemet sikerült belesűríteni két óra alatt. Hiába látjuk Jake Gyllenhaal számtalan edzési képét és hiába kapunk kiváló színészi alakítást, még ő sem tudja megmenteni a forgatókönyvet, amelyet Kurt Sutter készített, aki korábban a Sons of Anarchy című sorozatot hozta létre.

A bokszfilmek valahogy mindig visszatérnek, valószínűleg azért, mert kiváló alapanyagból épülnek fel, és okos színészválasztással könnyen hangsúlyozhatják a kontrasztokat. Az alapötlet az, hogy kemény testek és lágy lelkek találkoznak a fizikai küzdelem világában, és Amerika a műfaj mestere, mivel képes lenyűgöző drámát csempészni ebbe a közegbe. Bár a műfaj nem új, mindenki láthatott már legalább egyet a Rocky-tól kezdve a Millió dolláros babáig és a viszonylag friss Warriorig, amelyben Tom Hardy játszotta a saját lelki vívódását. A téma iránti érdeklődést a sorozatok is felismerték, például a jelenleg futó Ray Donovanban egy teljes család él a boksz világában. Néhány rendező más nézőpontból közelítette meg a témát, és alkotott felejthetetlen filmeket, például Martin Scorsese Dühöngő bikája, amely mára klasszikussá vált, vagy Darren Aronofsky Pankrátor című filmje.

Ezek a bokszfilmek mind képesek voltak jó drámákat alkotni ugyanabban a stílusban. Nehéz megmondani, mi okozza a sikerüket, de talán az, hogy a férfi érzelmeket egy fizikai közegben mutatják be, ahol a karakterek rendkívül emberivé és nyerssé válnak. A film ad egy alapot, amelynek révén a néző őszintén szorít a főszereplőnek.

*Mélyütés* sem tér el ettől a képletből. Billy Hope (Jake Gyllenhaal) egyszerű bokszoló, aki a világ legjobbjaként él boldog életet feleségével, Rachel McAdams-szel, és kislányával egy luxus otthonban. Azonban egy tragédia után minden szétesik az életében, és ő a mélyponton találja magát. Ekkor jelenik meg az új edző, aki valami misztikus alakként tűnik fel, majd lassan kötődés alakul ki közöttük. Ennek eredményeként Billy visszanyeri a becsületét, megjavítja az életét, és egy nagy utolsó összecsapást is megvív.

Azonban Antonie Fuqua rendezése nem hoz semmi újat a filmbe, még az összecsapások is unalmasak, noha ezekben is lehetett volna potenciál. Kurt Sutter, aki először írt mozifilmhez forgatókönyvet, nagyobb elvárásoknak kellett volna megfelelnie, tekintettel arra, hogy ő írta például a kiváló The Shield sorozatot. Sajnos a film érzelmi mélységei, amiket most próbált bemutatni, kiszámíthatóak és eredetiek nélkülöznek.

Még Jake Gyllenhaal kiváló alakítása és az általa megszerzett izomzat, amit hat hónapos kemény edzéssel ért el, nem képes megmenteni a filmet. Ő valóban a film legnagyobb értéke, és szerencsére a főszerepet ő kapta meg, nem Eminem, aki eredetileg volt tervezve, és csak a zenéjével járult hozzá a produkcióhoz. Rachel McAdams pedig hűen hozza a gengszterfeleség karakterét, míg Forest Whitaker sosem lenne hajlandó rossz színészi teljesítményt nyújtani, bárki is könyörögjön neki.

Még 50 Cent is feltűnik a filmben, de a híres szereplők és kiváló színészek jelenlétén kívül nincs igazán pozitívum, amit el lehetne mondani erről a filmről. *Mélyütés* egy megható dráma, amely hatalmas lehetőségeket hagyott ki azzal, hogy nem volt elég eredeti.