Anna Kendrick első rendezésében egy izgalmas és feszültséggel teli találkozást mesél el, amelyben egy fiatal színésznő és egy nőkre vadászó sorozatgyilkos sorsa véletlenül összefonódik a ’70-es évek Amerikájában a tévé kamerái előtt.
A Netflixre készült krimi a valós eseményeken alapul.
Sheryl Bradshaw (Anna Kendrick) egy fiatal színésznő Hollywoodban, aki mindent megpróbál, hogy érvényesüljön a filmiparban de nem éri el az áhított áttörést, és már a lakbérét sem tudja kifizetni.
A meghallgatások, amiken részt vesz, gyakran megalázóak és szexisták, és élete egyre rosszabbra fordul. Mikor már majdnem feladná, az ügynöke leszerződteti egy népszerű párválasztós műsorba ahol három férfi közül kell választania a kérdéseikre adott válaszok alapján.
A három férfi közül a harmadik, Rodney Alca (Daniel Zovatto) tűnik a legjobb választásnak. Vicces művelt és érzékeny. Ám Rodney-nek van egy sötét titka- egykor fotósként dolgozott és egyre több bántalmazott nő követi őt amíg Hollywoodba nem ér.
A film során a két főszereplő életéből csak rövid pillanatok jelennek meg, miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A történet többször ugrik időben és térben, de mégis könnyen követhető.
A feszültség folyamatosan jelen van egyfajta macska-egér játékot idézve, de itt nem csak egy egér, és nem csak egy macska van. Sheryl élete sem egyszerű, mivel az ’70-es években a színészeket gyakran tárgyiasítják és csak a producerektől tévésektől vagy szomszédoktól kap elutasítást.
Rodney ugyanebben a világban élve megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar. A film már az elején leleplezi a férfi titkát, de a feszültséget azzal fokozza, hogy megmutatja, hogyan hat ez Sheryl életére, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A film színészei fantasztikusak, és bár javarészt ismeretlen arcok, frissítően hatnak.
Anna Kendrick egy részüket a színpadi tapasztalataival hozta, de mindegyikük több figyelmet érdemel. Nemcsak a két főszereplő játszik erőteljesen, hanem minden szereplő hitelesen jeleníti meg a karakterét. A casting és a rendezés is nagyon jól sikerült.
A film egyáltalán nem tűnik úgy, mintha első rendezése lenne Anna Kendricknek, hiszen alapos egységes és szép. Valószínűleg az operatőrnek köszönhetően aki ügyelt arra, hogy a ’70-es évek neonszínei ne legyenek túl harsányak hanem inkább az emberi érzelmek finom rezdüléseit mutassa.
Viszont a film szerkezetében mégis érződik, hogy első alkotásról van szó, mert a történet nem mindig egyértelmű és a néző végig bizonytalanságban marad nemcsak a gyilkosságok kimenetele miatt hanem mert nem tudni biztosan, hogy mi is pontosan a film műfaja és hová vezet a történet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
