Az Aardman stúdió elérkezett a jubileumi 10. egész estés filmjéhez. Ezek közül azonban csak 8 készült az általuk híressé tett gyurmaanimációval, és 9 viseli a stúdióra jellemző egyedi stílust.
Az utóbbi években több franchise-uk is bővült, például a Wallace és Gromit története, amelynek most jelent meg a 7. része, egyben az első közvetlen folytatása a feltaláló és kutyusa kalandjainak.
Bár A szárnyas bosszúja nem olyan kiemelkedő, mint a Shaun, a bárány spin-off, az alapminőség miatt nem kell aggódnunk. Ugyanakkor az Aardman moziélményének varázsa hiányzik, ami immár másodszor érezhető.
A Wallace és Gromit széria lenyűgöző mérleget mutat az Oscar-díjak történetében. Az 1989-es nyitófilm ugyan nem nyert rövid animáció kategóriában, de csak azért, mert ugyanabban az évben indult az Aardman másik klasszikusa, a Creature Comforts (nálunk Állatállapot és más címeken ismert), amely Nick Park rendezésében szintén Oscar-díjat kapott.
A félórás trilógia másik két része már diadalt aratott: az 1993-as rész bemutatta a most visszatérő pingvint, az 1995-ös film pedig Shaunt, a bárányt vezette be.
Az Akadémia a Csibefutam sikerének hatására hozta létre a legjobb egész estés animációs film kategóriát, és az első adandó alkalommal Nick Parkot díjazták, amikor az Elvetemült veteménylény az első stop-motion győztesként nyert, olyan nevek előtt, mint Miyazaki és Tim Burton.
Ez a sikerszéria azonban megszakadt: a 2008-as negyedik rövidfilm és a két Shaun-film már csak jelölésig jutottak, mivel erős versenytársakkal, például a Lelki ismeretekkel kellett megküzdeniük.
Wallace és Gromit kalandjai azonban nem csak mozifilmekben és félórás epizódokban folytatódtak. 2002-ben egy 10 részes minisorozat, a Cracking Contraptions bővítette a történetet rövid szkeccsekkel, miközben a Csibefutam a BBC-n debütált. Emlékezetes továbbá a 2003-as Renault Kangoo reklám, majd számos egyéb promóció és webizód követte ezeket. 2010-ben egy élőszereplős, ismeretterjesztő sorozatban is feltűntek, mint házigazdák. Ha csak a nagyobb volumenű munkákat nézzük, a két karakter történetei eddig körülbelül öt órányi játékidőt tesznek ki 35 év alatt.
Nick Park stúdiója kezdetben a DreamWorks-szel működött együtt, és a Csibefutam sikere után mozi készült Wallace és Gromittal is. Azonban a DreamWorks által kikényszerített amerikanizálás és a hosszabb formátum nem illett Park stílusához, ezért az Elvetemült veteménylény után megszakították az együttműködést.
A Paramount mentette meg az időközben kaszált Elvitte a víz című filmet, amely a stop-motion és a CGI sikeres ötvözésének előfutára lett. Park ezután elkészítette a negyedik Wallace és Gromit rövidfilmet, majd visszavonult a rendezéstől.
A stúdió később a Sony-Columbiával dolgozott, ami olyan projekteket eredményezett, mint a Karácsony Artúr és a Kalózok! Bár ezek eltértek a hagyományos Aardman-stílustól, a közönség így is jól fogadta őket.
Közben a Shaun, a bárány sorozat és később a mozifilm új lendületet adott a stúdiónak. Nick Park rendezőként visszatért, bár az Ősember kevésbé vált emlékezetessé.
A Shaun második része 2019-ben debütált Európában, az Egyesült Államokban viszont már a Netflix terjesztette, ami azóta jellemző a stúdióra.
Az Aardman tavaly a Csibefutam 2-vel, idén pedig a Wallace és Gromit - A szárnyas bosszújával nevezett az Oscarra. Bár a stúdió továbbra is együttműködik a BBC-vel a mozis élmény hiánya érződik.
A Csibefutam 2 munkálatai közben megszűnt a stúdió gyurmagyártó partnere, amely évtizedek óta egyedi anyaggal látta el őket. Bár a maradék készletet felhasználták, az új beszállító keresése miatt változhat a jövőbeli filmek látványvilága.
Nick Park 19 év után ismét egy egész estés történetet látott Wallace és Gromit számára. A Netflix szabad kezet adott, és nem erőltette rájuk a divatos trendeket.
A film visszahozza az ikonikus karaktereket és helyszíneket, tele van utalásokkal a korábbi alkotásokra, és továbbviszi a klasszikus trilógia egyik történetét.
