A pénz színe (The Color of Money) egy amerikai filmdráma, amit 1986-ban készített Martin Scorsese rendező. A forgatókönyvet Richard Price írta, a film operatőre Michael Ballhaus volt. A főszerepekben Paul Newman, Tom Cruise és Mary Elizabeth Mastrantonio szerepelnek. A film hossza 119 perc.

Manapság Hollywoodban szinte minden film kap folytatást, de a '80-as évek egyik legsikeresebb alkotása a rendezői zsenialitásnak köszönhető, aki sosem volt híve a régi történetek újrafeldolgozásának. Martin Scorsese 1986-ban megrendezte "A pénz színe" című filmjét, ami nyitott új lehetőségeket a számára, és bebizonyította, hogy képes a sikerre anélkül, hogy meglépné a klasszikusok újrafeldolgozását. A filmben Paul Newman és Tom Cruise együtt játszanak, Michael Ballhaus lenyűgöző képeket készített, Eric Clapton gitározik benne, és Scorsese ismét bebizonyítja művészi tehetségét. Így "A pénz színe" számunkra kötelező megtekintés.

Annak ellenére, hogy imádjuk az "Aljas utcák", "Taxisofőr", "Dühöngő bika" vagy "A komédia királya" című filmeket, Martin Scorsese nem csak ezekkel vált halhatatlanná. A rendező Hollywoodban mindig kívülállónak számított, de felismerte, hogy a sikerhez néha szükséges régi történeteket újraéleszteni. Bár a rebootok egy kissé ellentmondásos hírnévvel rendelkeznek, általában beválnak. Scorsese 1986-os filmje, "A pénz színe", az egyik korai példa erre.

Az ötlet, hogy az 1961-es Robert Rossen rendezte "A svindler" című filmet újragondolják, Paul Newman fejéből pattant ki. Elküldte Scorsesenek Walter Tevis "The Color of Money" című könyvét, amely megragadta a rendezőt. Ezen keresztül úgy döntött, hogy folytatja "A svindler" történetét. Ez a lehetőség azt is jelentette, hogy bebizonyíthassa, képes kereskedelmi sikerre vinni egy filmet az amerikai közönség ízlésének megfelelően. "A pénz színe" nem csupán megújított alapokra épülő történet, hanem egy olyan mű, ami segített megnyitni azokat a kapukat, amelyeket évekig szorosan zártak előtte a producerek.

Az 1986-os "A pénz színe" volt az első alkalom, amikor Scorsese egy filmesztárral dolgozott együtt. Míg ő korábban Robert De Niro és Harvey Keitel karrierjét is elősegítette, Paul Newman már a nagyágyúk közé tartozott Hollywoodban. Scorsese szerint a filmsztár olyan ember, akit fiatal korában egy kiváló filmben látott, és ő Newman iránti csodálatát már fiatal tinédzserként megőrizte.

A film készítésében kezdetben több stúdió is vonakodott részt venni, de végül a Touchstone Pictures vállalta be a projektet. Azonban a stúdiók olyan megállapodást kötöttek, hogy ha a film költségvetése meghaladja a 14,5 millió dollárt, akkor Newman és Scorsese fizetésük egy részét fedezetként kell használni. Szerencsére a film költségek terhét sikerült tartani, és még egy kis pluszpénzt is félretettek. A film pedig majdnem 53 millió dolláros bevételt hozott, és Paul Newman elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, ami méltó elismerés volt egy hosszú és sikeres pályafutás után.

"A pénz színe" és "A svindler" cselekménye jelentősen hasonlít egymásra. Akik mindkettőt látták, azok számos utalást és párhuzamot találhatnak a két film között. Az alapjául szolgáló regényben is hasonló karakterek és helyzetek találhatók, de mégis minden film önmagában is értékes és izgalmas. A karakterek fejlődése a két film során is figyelemre méltó, és Paul Newman és Tom Cruise alakításaikban is kitűnnek.

Mivel a film fő témája a biliárd, Martin Scorsese gondoskodott róla, hogy a sport szakmai részét hitelesen mutassák be. A filmben olyan profi biliárdjátékosok is szerepelnek, akik tanácsaikkal segítették a rendezőt és a színészeket. Tom Cruise nagy részét saját maga játssza, kivéve egy technikailag kihívást jelentő jelenetet, amit a profi játékos Michael Sigel hajtott végre helyette. Newman pedig biliárdleckéket vett, de Cruise volt a jobb játékos az öt hétnyi gyakorlás után.

A filmben látható biliárd-dákó egy

Joss Cues J-18-as modell volt, amit úgy alakítottak át, hogy hasonlítson egy Balabushka dákóhoz. George Balabushka, a valódi dákókészítő, nagyon értékes munkákat hozott létre, és munkái ma nagy értékkel bírnak a gyűjtők körében. A film sikere után a biliárd népszerűsége is nőtt, és a biliárdasztalok iránti kereslet megnőtt.

A film története részben road movie is, Chicagóból indul, majd az Egyesült Államokon át vezet egy bajnokságig Atlantic Cityben. A forgatás során valós helyszíneken dolgoztak, és a film atmoszférája hűen tükrözi a valódi biliárdtermek hangulatát. Michael Ballhaus operatőr fantasztikus munkát végzett a film fényképezésében, és a film közeli felvételei és dolly zoom-jai kiválóan jelenítik meg a manipuláció drámáját.

Martin Scorsese nemcsak rendezőként lép fel a filmben, hanem egy cameo szerepben is feltűnik. Az 59. Oscar-gálán a film több jelölést kapott, és Paul Newman is szobrot kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. A film egy nagyon maskulin alkotás, amely a rivalizálást és a féltékenységet mutatja be egy gyarló emberi vonásként. Eddie Felson karaktere bár idősebb és tapasztaltabb, mégis ugyanazokat a hibákat ismétli meg újra és újra. A film üzenete azonban az, hogy néha a veszteség is nyerészkedés lehet, de ezt megérteni nem mindig könnyű, főleg ha a büszkeségünk a tét.