A Jégkorszak 4 - A vándorló kontinens (Ice Age: Continental Drift) című animációs filmet Mike Thurmeier és Steve Martino rendezte, szinkronhangok: Geszti Péter, Berzsenyi Zoltán, Mihályi Győző, Kálloy Molnár Péter. Az amerikai animációs alkotás 2012-ben került bemutatásra, és 94 perc hosszú.
Előre láthattuk, hogy sok kisgyerek örömmel nézi majd ezt az újabb folytatást a Jégkorszak sikeres sorozatában, mivel a film előtt popcornja mélyén turkáltak. A mókus, bár idióta, valószínűleg ismét vicces lesz. A hangsúly ezúttal is ugyanazon a módon maradt meg. Az ősmókus továbbra is a makkot kergeti, és mindig kap egy hideget a többi szereplőtől, mint a mamutot, a tigrist és a beszédhibás lajhárt, hiába halljuk Geszti Péter hangján az utóbbit. Ez már harmadszor is megtörténik. De aztán... A Jégkorszak 4 mégis kellemes meglepetést okozott.
Először is arra számítottam, hogy a zseniális Simpson-kisfilm után csak egy 90 perces alibizés lesz a mozinézőknek. Azonban a 3D-szemüveggel a jótékony sötétségben és kellemes hűsben való üldögélés annyira jó élmény volt, hogy még Maggie bűbájos megjelenése után sem tudtam elaludni. Persze nem azt mondom, hogy a film után hosszú ideig hatott volna rám, és nem volt szó animációs forradalomról vagy hasonlóról. Egyszerűen csak élveztem a filmet. A főszereplők nem változtak, de miért is változtatták volna meg őket? Ők a sikeres Happy Meal-menü karakterei, és nem kell őket módosítani. A legnagyobb problémám eddig sem velük volt, hanem a történettel, amely elmaradt az ugrálós videójátékok demóváltozatától. Nem számított, hogy melyik rész megy a háttérben egy családi összejövetelen (mivel a Jégkorszak ilyen eseményeken hatalmas siker), mindegyik unalmas volt, és gyakran elmentem újabb szelet tortáért a konyhába.
De most itt van ez a kalózmajom és a bandája, akik egy jéghegyből faragott hajóval járják a tengereket. Nagyon viccesek, még akkor is, ha a mozikban mostanában sok pirát filmet vetítenek. A rasztafejű rablóvezér tényleg gonosz, és nem egy rosszul sikerült kalandfilmes paródia karaktere. A mamut tinidráma is aranyos, és valami csoda folytán izgalom is van a történetben, még ha a kis lányokat nem is fogja annyira izgatni. A film ugyan biztonsági játék, de legalább összerakott. Az érzésünk az, hogy a Blue Sky stúdióban a marketing-menedzserek mellett valódi ötletgazdákat is beengedtek. A végső jelenet, amely természetesen a mókusé, egyszerűen zseniális. Csak azt nem értem, miért kellett egy ízléstelen összéneklős-táncolós stáblistát tenni a film végére? Talán az a válasz, hogy itt vagyunk a Jégkorszak 4-ben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
