Az 300 – A birodalom hajnala (300: Rise of an Empire) című amerikai akciófilm, melyet Noam Murro rendezett 2014-ben, 102 perces játékidővel, számos kiváló színésszel, mint Sullivan Stapleton, Eva Green, Rodrigo Santoro, és Lena Headey (16-os besorolással), folytatja az eredeti történetet.
A filmben ismét szemtanúi lehetünk a görögök és a perzsák konfliktusának. A perzsák fekete színben pompázó gonosztevőként próbálnak legyőzni a kitartó görögök felett, akik most kék köpenyben hirdetik a változást, de még mindig az önfeláldozás és az emelkedett lelkület irányába tartanak, inkább szabadon, mintsem térdre kényszerülve. Ismét megkezdik a hadsereg toborzását, de most a spártaiak érkeznek, és más görög városállamok is csatlakoznak hozzájuk. Az új sereg már nem csupán a dicsőséges halálra törekszik, hanem taktikusan küzd a túlélésért.
A filmben ismét találkozunk apa (Callan Mulvey) és fia (Jack O’Connell) közötti kapcsolattal, valamint egy szerencsétlen Faramirral (David Wenham), aki örökké a jobb kéz munkakörét hordozza.
A film még mindig megragadó módon adaptálja Frank Miller képregényeit, és a vérfürdőket olyan lassított felvételekkel kombinálja, amelyek Tarantino filmjeire emlékeztetnek. Azonban, ami igazán kihagyhatatlan azok a femme fatale karakterek a Miller világából, amik most is megjelennek a filmen. Eva Green alakítja Artemisziát, aki nem csak manipulatívul gonosz, de a férfiak számára is rendkívül vonzó. Themisztoklész (Sullivan Stapleton) sem tud ellenállni neki. Leonidász király pótlása hiányzik, de helyette visszatér Gorgo királynőként, akit Lena Headey játszik.
Sajnos Xerxész előzményei és jelenetei elmaradnak, ami csalódást okoz, mivel a film az eredeti 300 képregény folytatása lett volna, de a stúdió nem várt Frank Miller filmkészítési ambícióira. Ez észrevehető a párbeszédek hiányában, amelyek helyett egyszerűen hősi mondatokat kapunk, amelyeknek nincs értelmük, és alig lehet emlékezni rájuk. Hiányzik Michael Fassbender, aki megmondta a perzsáknak, hogy az árnyékok között rejteznek, és az a rettenetes vérveszéllyel párosult őrület, amikor a pajzsok alatt bujkáló spártaiak hirtelen felugranak üdvrivalgásba.
Azonban vannak olyan akcióhősös mondatok, amelyek a 90-es évekből származnak, és már nem illeszkednek a hiteles karakterekhez, különösen Artemiszia esetében. Itt a fordítót hibáztatnám, mert az első részben még jelen volt, de most nincs. Úgy tűnik, hogy túl sok a képregényből átvett elem, és a történelmi alapú forgatókönyvbe írt dolgozatok. Ahogy egykor a történelemtanárom mondta: "Az egész tele van kitalált ostobaságokkal." Természetesen, hiszen a film egy fiataloknak szánt képregény alapján készült, amit csak olvasás nélkül elfogadhatunk, mivel tele van erőszakkal, szexualitással, és olyan szabályokkal, amiket a valós világban figyelmen kívül hagynak. Az emberek nem olyan buták, hogy elhiggyék, hogy Quasimodo elhagyta Franciaországot, hogy Amerikába menjen, és színésszé váljék Ashton Kutcher néven. A filmnek azonban megvannak a maga pozitívumai is, például jól kidolgozott karakterek, látványos jelenetek, és még az utánmozgás is megvan, mivel én is elindultam kelet felé, abban reménykedve, hogy lesz valaha olyan izmos hasam, mint a szereplőknek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
