Igaz történet, magas cukiságfaktorral. Minden adott, amitől az ember garantáltan mosolyogni kezd: egy kislány divatos szettekben, kisebb és nagyobb állatok, egy kevés romantika, egy csipet dráma, és a nők álma, az apafigura.
Minden nő ilyen férjet szeretne, akár örökbefogadva is, mert negyven fölött is jobban néz ki, mint az átlag.
Nem túlsúlyos, van haja, és a tekintetén látszik, hogy túlságosan jó ember ehhez a világhoz – még ha a szavakkal nem is bánik túl ügyesen. Valószínűleg ez valami nagyon macsó férfi jellemző.
Magyar szemmel nézve irigylésre méltó, hogy valaki úgy hagyhatja maga mögött a régi életét, hogy nem kell hozzá ázsiáig gyalogolnia – elég a város széléig menni, megvásárolni egy állatkertet, és ennyi.
Üzlet lezárva. Új élet, üdvözlünk. Benjamin Mee (Matt Damon) idilli élete felborul, amikor özvegyen marad egy tinédzser fiúval és egy kislánnyal. Bár a nők sorban állnak, és tálcán kínálják a „gondoskodnék rólatok” sütiket, ő nem találja a helyét, és végül a költözés mellett dönt.
Az új otthon megvásárlása egyúttal az „új élet” illatát is magával hozza, némi tigrisürülékkel keverve. Az igazi kalandok akkor kezdődnek, amikor fogalmad sincs, mibe vágtál bele, de úgy gondolod, valahogy majd csak lesz. Csak 20 másodpercnyi őrült bátorság kell hozzá.
A film bájos családi mozi, de komoly üzenete van az elengedésről és az újrakezdésről. Többször elhangzik, hogy ha az élet keresztbe tesz, menni kell tovább. Bárhová menekülsz, a fájdalmaidat magaddal viszed, de valahogy mégis kisüt egyszer a nap.
A hollywoodi tálalásnak köszönhetően még a megható részek sem nyomasztóak. Nekem viszont az volt az érzésem, hogy a valóságban ez nem „kicsit nehéz,” hanem brutálisan nehéz lenne.
Az elengedés, a gyász, az újrakezdés, és mindez egy család életében, egyedülállóként. Szerencse, hogy a szexi Kelly (Scarlett Johansson) segíti az új közösségbe való beilleszkedést.
Kapunk pár vicces karaktert, egy szívet melengető történetet az összefogásról és csapatmunkáról.
Megismerjük a tinik komplikált lelki világát is. Amikor a 14 éves kislány először csalódik, mert valami nem úgy alakul, ahogyan remélte, a barátnőm felsóhajtott: „Na tessék, már ilyen fiatalon elkezdődik.”
A fiúk néha nem azt gondolják, amit mi, néha pedig fogalmuk sincs, mit akarnak – legtöbbször.
Nekem azt üzente a film, hogy mindig van remény.
Az élet olyan, mint egy hullámvasút, de az apró csodák bearanyozhatják a mindennapokat.
Még akkor is, amikor nyakig vagyunk a bajban, lehet egy kis váratlan szerencsénk, ha merünk bátrak lenni. A derű legyen veletek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
