Filmrajongó

Beszélgetünk és célzunk (Ride Along); rendező: Tim Story; főszereplők: Ice Cube, Kevin Hart, John Leguizamo, Tika Sumpter; színes, szinkronizált, amerikai akció-komédia, 99 perc, 2014; 16

Miután két komikus már csak állatok hangjait kölcsönzi a filmvásznon (Eddie Murphy - Shrek szamara, Chris Rock - Madagaszkár Marty-ja), Hollywood úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy a humorvilág jelenlegi sztárjai közül Kevin Hartot is megismertesse a filmrajongókkal.

A cselekmény szerint James Payton (Ice Cube), aki a szerb fegyverkereskedők nyomába eredt, régóta próbálja elkapni a rejtélyes Omart (Lawrence Fishburne). Húga, Tika Sumpter egy iskolai felügyelőként dolgozik, és együtt él Bennel (Kevin Hart), aki rendőri pályára vágyik. James elviszi magával Bennel, hogy megmutassa neki, milyen is a nyomozói munka.
Mint általában az ilyen buddy filmeknél, a történet nem az erőssége, hanem a két főszereplő karaktere. Az események sztereotipikussá válhatnának, de ha olyan színészek játsszák el a főszerepeket, mint Axel Foley (Beverly Hills-i zsaru - Eddie Murphy), Mike Lowrey/J ügynök (Will Smith - Bad Boys/Men in Black) vagy James Carter nyomozó (Chris Tucker - Csúcsformában), akkor talán tovább emelkedne a film színvonala. Ice Cube már játszott együtt Chris Tuckerrel a Végre péntekben, így lehet, hogy a jelenlegi partnere is ehhez hasonló alakítást próbál meg nyújtani. Sajnos Kevin Hart karaktere gyakran átcsap olyan fajta karikatúrába, ami miatt az ember megkérdőjelezi, hogy vajon Jar Jar Binks karakterét tanulmányozta-e a szerepre készülve. Ice Cube viszont megtartja a kemény fickó szerepét, aki fejlődésre kevés esélyt ad, ami miatt olykor komikus helyzetekbe kerül, és emiatt egyik grimaszolása is néha viccesnek hat.

A film üzenete az ismert mondanivalókat hozza: a család a legfontosabb, és szeressük egymást, de a filmben található három fontos üzenet is érdekes. Először is, Kevin Hart egy vicces jelenetben levezeti a srácnak, milyen következményei lehetnek, ha valaki nem jár iskolába. Másodszor, a videójátékok mellett pro és kontra érveket is megfogalmaznak. Bár lehet, hogy valaki platina szintű játékos, mégis elbukhat, ha valós fegyvert kell kezelnie. Ugyanakkor két fontos dolgot is megtanulhat az ember: a fegyverek beazonosítását névről, ami nyomozás során hasznos lehet, és a gránátok használatát. Bár nem vagyok nyomozó, de úgy gondolom, hogy ha valaki szerb fegyverkereskedőket próbálna elkapni, érdemes lenne ismernie a bejövő fegyverek típusait. Persze, én csak egy átlagos magyar vagyok, nem pedig hollywoodi forgatókönyvíró. A harmadik üzenet a fegyverek fontosságáról szól. A filmben megmutatják, hogy ha a szavak és tettek nem hatnak, akkor a fegyver lehet az egyetlen megoldás. Két mondatra emlékszem kristálytisztán: "A fegyvertől önbizalmam lenne" és "Lövöldözni fogok, ma senkit se lőttem még le".

Természetesen a filmnek vannak pozitívumai is, például a Mass Effect plakát a falon. Ugyanakkor észrevettem, hogy a filmben bemutatják, mennyire nem tisztelik az emberek a nyomozói hivatást manapság. Emellett kifigurázzák a hatalommal való visszaélést is, amikor Ice Cube megfenyegeti az informátort hamis vádakkal, és mindenki azt mondja: "Lelőhesse!"

A filmnek megvan a maga atmoszférája a pedáns külvárosi házak között, bár néhány jelenetet más helyszínen is érdekes lett volna látni. Aki nyomon követi az amerikai filmtrendeket, annak ajánlott a film, mivel már készült egy második rész is. Azoknak pedig, akik egészségesebb filmműfajt keresnek ebben a kategóriában, inkább a 48 órát ajánlom.