Ismét lakótársat keresünk (Casse-tete chinoist); rendező: Cédric Klapisch; szereplők: Romain Duris, Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly; színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték; 117 perc; 2013; 16
Lehet sejteni, milyen nehéz feladat lehet a filmalkotóknak egy folytatás elkészítése, hiszen általában alig várjuk, hogy a moziból kifelé lépve már morogni kezdjük, hogy "hát, az első jobb volt." Ezúttal azonban nem feltétlenül kell ezt tennünk.
Mivel az "Ismét lakótársat keresünk" eredeti film nem próbált nagy áttörést elérni, így a második és harmadik rész készítésekor is alacsonyabb volt a tét. Ez a film könnyed, ártalmatlan cukiság. Bár néha talán túlságosan édes, a készítők mégis büszkén vállalják ezt a stílust.
Ahogyan az első részben, úgy a harmadikban is a korunkra jellemző helyzetekkel találkoznak hőseink. A világ globális lett, bárki bejöhet vagy kimehet, és a harmincas-negyvenes generáció már nem talál akadályt nyelvi vagy kulturális téren. Ha mégis, akkor az általában barátságos nevetésbe fullad.
A harmadik rész lényegében már nem ezzel a témával foglalkozik, de meglepő módon még mindig képes ugyanarra a kérdésre reflektálni. A "gyökértelen" mobilitás éveiben a karakterek több nyelvet beszélnek, és kontinenseken váltogatják a tartózkodási helyüket. Ahogyan az első részben az Erasmus program volt a központi téma, úgy most a nemzetközi gyermekelhelyezés kerül előtérbe.
A legfontosabb változás, hogy a srácok most már tényleg felnőttek. A főszereplő házasságon és két gyerekkel gazdagodva - ahogy a cím is sugallja - újra keresi a helyét. Fontos megjegyezni, hogy már nem csak "még mindig", hanem "újra" keresi. Xavier (Romain Duris) nem változott meg az új körülmények ellenére, továbbra is hű maradt önmagához. Nem próbálták ráerőltetni sem a felelősségteljes felnőtt szerepét, sem pedig a "nem érdekel a holnap" hozzáállást.
Elfogadjuk a cselekménynek azt a kis olcsó megoldást, hogy újra összejön a régi csapat, de végül is megéri, mert jó látni, mennyit fejlődtek az elmúlt évek során.
A történet tempója megfelelő, a cselekmény jól felépített, és néhány játékos fordulaton kívül kedves záró jeleneteket kínál. A film emellett izgalmas képi megoldásokkal is szolgál, vicces montázsok és animációk színesítik az élményt.
És természetesen a leszbikus vonal is jelen van, hogy senkinek ne legyen hiányérzete.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
