Daniel Radcliffe egy csapásra felnőtté vált, mintha varázspálcát suhintott volna – nem voltak kínos középiskolás lépések, gyakorlatilag a gyerekkorát kihajította az ablakon.
Már A fekete ruhás nő első másfél percében érezhető, hogy itt más a hangulat. A film nyitányában megjelenő tragikus sorsú alakok már előrevetítik, hogy az elkövetkező másfél órában nem lesz helye se abrakadabráknak, se mókás házimanóknak.
Ami Radcliffe-et illeti, nem lehet rá panasz: hitelesen formálja meg a gyötrődő karaktert, aki elvesztette a feleségét, miközben a 19. század baljós hangulatában szellemek járják körül.
A kastély nyikorgó padlózata és a kísérteties atmoszféra csak tovább erősítik ezt a benyomást. Bár a szerep nem túl mélyen kidolgozott, Radcliffe teljesítménye összességében meggyőző.
Eleinte kifejezetten működnek a klasszikus horror-eszközök a feszültség fokozására, de fél óra elteltével már érezhetővé válik némi monotónia.
A film nagy részében Radcliffe lassan sötét folyosókon sétál, pókhálós szobákba les be, miközben rendre feltűnnek női vagy gyermekkísértetek. Természetesen egy hirtelen előugró, sikító szellem még mindig hatásos tud lenni – az ilyen ijesztésekre nem lehet teljesen felkészülni, még ha számítasz is rájuk.
Ez viszont csak ideig-óráig tartja fenn az érdeklődést, utána viszont jó lenne, ha valami érdemi történés is kibontakozna. Az események lassú építkezése kissé elnyújtottnak érződik, szerencsére időnként egy-egy váratlan jelenés megtöri a monotóniát.
Az utolsó félórában végre felgyorsulnak az események: körvonalazódik, mi áll a gyerekek öngyilkosságainak hátterében, és Radcliffe megküzd a titokzatos erőkkel.
Bár a film nem mondható sokkolónak, az atmoszférateremtés elsőrangú. Ugyanakkor a történet logikája helyenként megbicsaklik, az ok-okozati lánc nem elég feszes.
Úgy tűnik, biztosra mentek: egy közepes, de korrekt horrorfilmet akartak készíteni, amely segít Radcliffe-et eltávolítani a Harry Potter árnyékából. Ezt a célt sikerült is teljesíteni, így lassan jöhetnek a komolyabb kihívások a színész számára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
