Az "Exodus: Istenek és királyok" (Exodus: Gods and Kings) című történelmi kalandfilmet Ridley Scott rendezte 2014-ben, főszereplőként Christian Bale, Joel Edgerton és Aaron Paul szereplésével. A film Amerikai-angol koprodukció és 142 perc hosszú.
Azok számára, akik még sosem találkoztak a Bibliával 3D-s szemüvegen keresztül, most lehetőségük nyílik rá. Ridley Scott elkalauzol minket az ókori Egyiptom világába, ahol a zsidók már négy évszázada szenvednek rabszolgaságban, és igazán vágyakoznak a szabadságukra.
Amikor az öreg uralkodó élete vége felé közeledik, meglepő döntést hoz, és nem vér szerinti fiát, hanem a hűséges tábornokot nevezi meg utódjául. Azonban, amikor mégis a fiú kerül hatalomra, a tábornoknak menekülnie kell, majd később nagy cselekedetet kell végrehajtania.
Valószínűleg sokan érzik, hogy már találkoztak hasonló történettel valahol korábban, talán moziban is ötször. A film alapjául szolgáló történetet valójában a Biblia is ismeri, és azt érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt a történetet a "Gladiátor" rendezője hozta most vászonra. Az események időben kissé előrébb játszódnak, Memphisben a Király még nem nevezik fáraónak, hanem Széthi (John Turturro) néven uralkodik. Az öröklés kérdése Tuja (Sigourney Weaver) özvegyét is foglalkoztatja, részben egy jóslat miatt, és Mózesről is kiderül, hogy héber származású.
A film Mózes (Christian Bale) és Ramszesz (Joel Edgerton) karaktereit modern és provokatív módon ábrázolja, a velük szereplő párbeszédek is kissé szokatlanok. Elképzelhető, hogy a készítők közül a "Hogyan lopjunk felhőkarcolót?" című írók szolgáltatták ezt az újszerű megközelítést.
Az "Exodus: Istenek és királyok" egy pontos és átgondolt alkotás, hatalmas munka van mögötte, amit elismerésre méltónak tartok. A film azt mutatja be, hogyan viszonyul Ridley Scott az élet nagy kérdéseihez, hasonlóan a "Prometheus" című filmhez, amely az "Alien" sorozatba illeszkedik. Ennek a filmnek az üzenete és istenképe valószínűleg megosztja majd a közönséget. A "Gladiátor" sikerét nemcsak a színészek és a zene szolgáltatta (még mindig libabőrös leszek, ha meghallom a "Now We Are Free" zenét, amit a Dead Can Dance koncerteken is őrjöngve üdvözöltek), hanem azért is, mert egyszerű és könnyen befogadható volt.
Az "Exodus" grandiózus, látványos és filozófikus alkotás, de ahogy az öreg Mózes a frigyládát szorongatva utazik a szekéren, azonnal az a filckalapos fickó jut eszembe, aki az ostorral jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
