A "Warcraft: A kezdetek" című filmről van szó, amit Duncan Jones rendezett, és olyan színészek játszanak benne, mint Travis Fimmel, Toby Kebbell, Robert Kazinsky, Paula Patton és Ben Foster. Ez egy 123 perces amerikai fantasy film, ami 2016-ban jelent meg (12 éven felülieknek ajánlott).
A történet szerint az orkok lerombolják saját világukat, majd átteleportálják magukat az emberek világába. Ez a helyzet olyan, mint amikor két dudás próbál egy csárdában megszállni, és az erőviszonyok kiegyensúlyozása sok áldozatot követel. A filmben találkozhatunk gonosz varázslókkal, várkastélyokkal, fénylő páncélokkal, griffmadarakkal, fegyverkovács törpékkel, erőteljes férfiakkal hatalmas fogakkal, és még sok mással.
A Warcraft világ 1994-ben született, és azóta hatalmas univerzummá nőtte ki magát. Bár sokan már korábban is gondoltak arra, hogy filmet készítsenek belőle, különböző okok miatt mindig elmaradt a projekt. Van, aki szerint ez jó volt, mert így több idő volt a számítógépes technológia fejlődésére, és a nézők is magasabb elvárásokat támasztanak. Ráadásul a film alkotói folyamatosan hangsúlyozták, hogy a játék készítői is részt vesznek a film elkészítésében.
A történet középpontjában az orkok állnak, akik elpusztítják saját világukat, majd az emberek világába települnek. Ehhez egy olyan kaput használnak, amely az emberek életerejéből táplálkozik, és a gonoszság színe ezúttal zöld. Az emberek természetesen nem örülnek ennek, de nem sok választásuk van. A film sok ármányt, cselszövést, ütközetet és halált tartalmaz, de vannak örömteli pillanatok is, bár ritkábban.
Aki nem ismeri a játékot, vagy nem játszott vele, az ne lepődjön meg, ha sok ismerős elemet fedez fel a filmben. Mindenki ugyanabból a forrásból merít, csak más módon dolgozza fel. Egy jó filmnek képesnek kell lennie arra, hogy kiszolgálja a nézőt, függetlenül attól, hogy ismeri-e az előzményeket vagy sem.
Bár az egyes karakterek motivációja nem mindig volt világos, és a színészi játék is hagyott némi kívánnivalót maga után, a film mégis lekötötte a figyelmem. Volt egy történet, bár nem túl bonyolult, inkább túlbonyolított. A kreatív csapat néha talán túlzottan is inspirálódott más helyekről, de ez nem zavart. A film talán nem változtat meg egy igazi rajongó életén, de nekem tetszett, és megérte megnézni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
