Nem a monacói elegancia, itt inkább Bagdad jut az ember eszébe!" - idéztem kedvenc beszólásom a B13 – Az Elítélt Negyed című alkotásból, amelyet anno minimális elvárásaimmal szemben meglepően élvezetes filmnek találtam. Sőt, hatására majdnem neki is álltam edzeni a tetőkön, és megpróbáltam kaszkadőrré válni, készülve az XXXX-hez és néhány gipszhez.
Néhány évvel ezelőtt Luc Besson gondozásában a B13: Az Elítélt Negyed egy nem túl távoli és már nem annyira elképzelhetetlen jövőbe vezetett el minket, ahol a külvárosi Párizs lezárva volt, egy sajátos önszabályozó gengszterszubkultúrával. Az emberek itt túlélték, parkour-mesterek voltak, és mindenki fegyverrel járt, még a nagyszülők is, ha elérték a nyugdíjkorhatárt.
Az első rész akciójátékosai, Leito (David Belle) és Damien (Cyril Raffaelli), ismét feltűnnek, amikor korrupt ügynökök, kapzsi üzletemberek és alantas cinkosaik a B13-at és a valóságot próbálják egymásnak ugrasztani Monsieur Président tudtával. Hiszen mindenkinek jobb, ha megszabadulnak a gettó nyomorától. Így a politika és az ingatlanfejlesztők eldöntik, hogy csak küldenek egy atombombát, hacsak a B13 lakói nem állnak össze, hogy megvédjék a negyedüket.
A két hősség persze mindent megtesz, hogy segítsen egymásnak és az ellenfélnek. De az Ultimatum rendezője, Pierre Morel, aki a film készítésekor Patrick Alessandrin (Pelenkás problémás gyerek) helyettesítette, valahogy nem találja el a történet kezelését.
A film első félórájában visszatérünk Leito és Damien világába, ami kezdésnek rendben van, de aztán a film kevés új ötletet kínál, leszámítva néhány jó, a 80-as évek Jackie Chanjét idéző akciójelenetet. A gonosztevőket már az elejétől ismerjük, így hiányzik a rejtély és a B13 első részében lévő trükkös történetvezetés, így nincs igazi izgalom sem.
Az előző filmben található irónikus macho humor csak ritkán bukkan fel, vannak szálak, amelyek nincsenek rendesen befejezve, és a végjáték túlságosan nyilvánvaló és kicsit internacionalista - de szép is lenne, ha minden probléma ilyen könnyen megoldódna!
Annak ellenére, hogy a filmnek hiányosságai vannak, még mindig élvezetes akciófilm az Ultimatum. Nem éri el az első rész színvonalát, de még mindig jobb, mint a Taxi folytatásai, amikor ismét és ismét felturbózzák a régi történeteket. Bár nem vagyok profi kaszkadőr, elhatároztam, hogy megtanulom azt a bonyolult hátraugrást, amit már húsz éve, a Dragon Lord című filmet nézve szerettem volna. Ha török, ha szakadok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
