Filmrajongó

Miközben Cannes-ban a divatot követők összegyűlnek, hogy Woody Allen bemutassa legújabb filmjét, Éjfél Párizsban című alkotását, addig mi, akik nem vagyunk részesei a vörös szőnyeges forgatagnak, inkább a budapesti mozik repertoárjából választunk. Ez van, és így ülünk le megtekinteni a Férfiakat, akik álmaidban látszanak. De ez még semmi ahhoz képest, amit a film után érezni fogunk.

Nem látok semmi olyan friss elemet, ami miatt érdemes lenne most mélyebben elmerülni Woody Allen életében, világnézetében, humoraiban és filmjeiben. Nem lenne értelme bővebben elemezni, mert nála nincs olyan, hogy valami nem passzol, mert ő mindig hű marad önmagához, ahogy sok kortársa is teszi. Woody Allen nem hajlandó elfogadni a változást. Márpedig amikor ezredszer nézzük meg ugyanazt a dolgot, már kevésbé élvezzük úgy, mint az első alkalommal. Persze néhány évvel ezelőtti alkotásai, mint a Kasszandra álma és a Match Point, még hoztak némi frissességet, ami egy zseniális alkotótól elvárható, de az eszköztár és a stílus mindig felismerhető. A Férfiak, akik álmaidban látszanak esetében viszont olyan, mintha egy időutazást tennénk vissza 1974-be. Ez felveti a kérdést, meddig tartható fenn valaki az elképzeléseihez való túlzott ragaszkodásával.

De vajon jó film-e a Férfiak, akik álmaidban látszanak? Igen, de csak bizonytalanul. Ha mégis megpróbálnánk valahova besorolni, ahol a filmkritikusok szokták, azt mondhatjuk, hogy hiányzik belőle a bátorság, a kockázatvállalás és az új ötletek. Az a kellemetlen érzés kerít hatalmába, hogy egy ilyen film premierje ma már inkább társasági esemény, ahová mi nem vagyunk meghívva, és kevésbé egy olyan filmélmény, amit a közönség izgatottan vár hetekkel előre. Akik Cannes-ban vannak, osszák meg, hogy mi történik ott!