Filmrajongó

Két évvel ezelőtt lelkesen beszéltem a Másnaposok második részéről, mivel csak a humor és a poénok voltak a célja, és ebben sikerült is. Azonban most a második részt kifejezetten utálom, mert pontosan ugyanezt kínálja újra. Ha valaki más mondaná nekem, hogy készül egy olyan folytatás, ami ugyanazt a szituációt veszi alapul, mint az első rész, az esküvő előtti legénybúcsú, ahol egyikük eltűnik, a többiek meg semmire sem emlékeznek, azt nehezen hinném el (bár tapasztaltam már furcsa dolgokat az életemben, de ez túl sok lenne). Így tehát kétségbeesetten próbálják kideríteni, hol jártak, kivel tartottak, és milyen gondokba keveredtek, mert egy igazi legénybúcsúnál ilyesmi nem meglepő. Tehát a második rész is ugyanarról "szól", hogy megpróbálják megtalálni az eltűnt srácot, aki most az ara tinédzser öccse.

Nem tagadom, hogy nevettem néhányszor, sőt, olykor nagyon. Ha például látom, hogy Zach Galifianakis egy emeletes ágyról leborul a háttérben, egyszerűen nem tudom megállni, hogy nevigyen a humorán. Azonban aztán elkezdem észrevenni az olcsó poénokat, és egyre inkább zavarnak a forgatókönyv hiányosságai. A hivatalos verzió szerint a karakterek mozaikdarabokból próbálják összerakni a múlt éjszakát (ami valójában iszonyatosan hülyeség, ahogy most látom), de ez egyszerűen nem igaz. Egymástól független, nem összefüggő és folytonosság nélküli helyzetkomikumok történnek velük, amelyek, bár az adott pillanatban viccesek, nincs bennük semmi érték. És amikor már minden katasztrófa után kutattunk Bangkokban, és a kérdés az volt, hogy 1) ha nem "ő" tette az italunkba valamit, akkor ki? és 2) ha a fickó halott, akkor most mi lesz velünk?, akkor a forgatókönyv sem segíthet abban, hogy 1) mégis "ő" csinálta, és 2) a srác mégsem halt meg. Ez nem egy intelligens fordulat, ez csak ostobaság. Őszintén szólva, ha nevetni akarsz, nézd meg, vagy pedig keress mást, mert itt nem fogsz semmire jutni.