Filmrajongó

Személyiséglopó (Identity Thief) című amerikai vígjáték 2013-ból, ami 111 perc hosszú. A rendező Seth Gordon, a főszereplők között pedig megtalálhatóak Jason Bateman, Melissa McCarthy, Jon Favreau és Amanda Peet. Ajánlott korhatár: 16 év

Vizsgáljunk meg két teljesen eltérő egyént. Az egyikük egy mintapolgár, a másik pedig piti bűnöző vagy egyszerűen szimpla idióta. Zárjuk őket egy közös térbe, legyen ez önkéntes vagy kényszerű. Ezt a kényszert nevezzük alapötletnek. Kényszerítsük rájuk, hogy szót álljanak egymással. Ehhez egy közös élményre van szükség, ami segít megtörni a nyelvi akadályokat, például üldözzék őket (általában csak az egyiküket, de most kettőnket). Fontos, hogy legyen egy határidő, különben soha nem lesz vége. Aztán rájövünk, hogy a mintapolgárnak is vannak hibái, a másiknak pedig van valami jó tulajdonsága, és még mindig van remény. Ezt röviden összefoglalva.

Seth Gordon rendkívül jól oldotta meg ezt a feladatot, és számomra olyan szórakoztató volt, mint a Négy karácsony és a Förtelmes főnökök.

Az egyes számú Sandy Patterson életében egy hatalmas lehetőség tárul fel. Néhány kollégája saját vállalkozást indít, és ő is csatlakozhatna hozzájuk, de először tisztáznia kell az adósságait. Valaki ugyanis visszaél a nevével és bankkártya-csalást követ el, ami miatt ő is a rendőrség figyelme alá kerül. Bár látszólag ártatlan, hivatalos eljárás évekig eltarthat, és neki nincs ennyi ideje. Korábbi munkahelyétől már elmondott, a pénz pedig fogy, miközben a számlák egyre gyűlnek, ráadásul felesége terhes. Így úgy dönt, saját maga próbálja megoldani a helyzetet, mert ha a csaló itt helyez kilátástalan helyzetbe, akkor talán őt is elengedik. Megkapja egy héten belül elvégezni ezt a feladatot, miután megállapodik a leendő partnereivel és a helyi rendőrséggel. Persze, ha minden ilyen egyszerű lenne, az a legrövidebb vígjáték a filmtörténetben. Azonban van egy aprócska félreértés, ami miatt a maffia és egy elszánt fejvadász is utána ered. Így hát elkezdődik a hajsza, amely során a két Sandy Petterson olyan kalandokba keveredik, amikre nem is számítottak.

Jason Bateman tökéletesen játszik a számszakértő szerepében. Valószínűleg ő maga is meglepődik azon, mire vállalkozik, amikor otthagyja a megszokott biztonságot, hogy megvédje a családját. A kezdeti káosz után gyorsan alkalmazkodik, és mindent megtesz a túlélésért. A film nézőit azzal az érzéssel hagyja, hogy ex-főnöke, Jon Favreau, valóban megérdemli mindazt, amit kap.

Melissa McCarthy a film főszereplője, és bár testalkata, megjelenése és nyelvezete már önmagában is nevetséges, a film többi része is megerősíti ezt a benyomást. A karakterét sok hazugság és titok övezi, így soha nem derül ki igazán, hogy mikor és hol rontotta el az életét. Ennek ellenére könnyen láthatjuk, hogy ő is egy kedves és szerethető figura, aki csak egy kis szórakozásra és barátokra vágyik. Sőt, még az áldozatát is megsajnálja.

A feleséget Amanda Peet alakítja, aki bájosan jelenik meg a filmben, bár már nem ugyanaz a szexi figura, mint a Bérgyilkos a szomszédomban című filmben. Az anyai szerep is jól áll neki.

A fejvadászt Robert Patrick játssza, aki az utóbbi időben csak olyan szerepeket vállal el, amikor hangsúlyozzák, hogy milyen jól tartja magát a korához képest. És tényleg jól tartja magát. Ezen kívül egy igazi gonosztevő karaktert is nagyszerűen megformál.

A film végére a két főszereplő közelebb kerül egymáshoz, és felfedezik a másik gyenge pontjait. Emellett az is megjelenik a film mondanivalójában, hogy barátokat nem lehet pénzért vásárolni, és ha valóban kíváncsiak vagyunk a hibáinkra, akkor az ellenségeinket is megkérdezhetjük. A filmnek tehát van egy mélyebb tanulsága is.