A Vasember 3. (Iron Man 3) című filmet Shane Black rendezte, főszereplőként pedig Robert Downey Jr., Guy Pearce, Gwyneth Paltrow, Sir Ben Kingsley és Don Cheadle szerepelnek. Ez egy amerikai akciófilm, mely 130 perc hosszú, és 2013-ban készült. A korhatár besorolása 12 éven felülieknek ajánlott.
Tisztelem olyan szakblogok munkáját, mint például a Geekz, akik képesek megkülönböztetni a friss Vasember és a közepesen régi Pókember közötti különbséget. Az olyan Marvel filmek, melyek túl sok gyermekmenüszerű elemet tartalmaznak, eltávolítottak a korábban rajongott képregényfilmektől. Néha visszanézek, és nem tudom, mikor történt ez velem. Néha ugyanakkor visszatalálok a régi érzéshez, de nem repít vissza gyerekkoromba. Vasember számomra különösen kihívó, mert olyan karaktert alakít, amilyet a valóságban nem találnék. Azonban elismerem, hogy benne van valami, ami az egyszerű vasárnapi délutáni mozizás keretein túlmutat. Az egyszerűségüket a filmekben sokan kedvelik, és az alkoholista Tony Stark személye, kiválóan megformálva Robert Downey Jr. által, olyan karaktert teremt, akit akár kedvelni is lehet a megfelelő keretek között.
A film kezdeti 20 percében, amely tele van cikis beszólásokkal és gyerekesen színészkedő jelenetekkel, azon gondolkodtam, hogy ezért nem néztem meg például a Bosszúállókat. Ugyanakkor láttam Sajenről írott véleményt, és itt találod, mit írt róla! Azonban hamar rájöttem, hogy a Vasember 3. számomra pozitív élményt nyújt.
A filmben rengeteg történik, és bár van időnk az események kibontakozására, a látvány szinte hibátlan, különösen 2D-ben. Bár nem vagyok nagy akciójelenetek rajongója, Tony Stark házának lerombolása lenyűgöző tíz perc volt. Tisztelettel adózom a készítőknek! Bár úgy gondolom, hogy kevesen tartják már 13 éves kor fölött menőnek ezt a karaktert, de azért nem volt kínos, mint a legtöbb szuperhősfilmben szereplő maszkos figura. Nem is olyan rég még büszkén viseltem a Pókember-pólómat!
Most térjünk vissza a történetre, mert ilyen kiábrándult kritikusként, mint én, inkább az izgat, mint a cirkusz. Úgy érzem, hogy nincs sok kifogásom a sztorival kapcsolatban, kivéve néhány teljesen logikátlan átkötést. Úgy tűnik, hogy az írók igazán odatették magukat. A háttér, a motiváció és a kontextus is rendben van, és a cselekmény logikusan halad A-tól B-ig, néhány kisebb meglepetéssel. Én teljesen beleéltem magam, és kedvem támadt bepótolni az elmúlt években elmulasztott szuperhősfilmeket, bár tudom, hogy már ez is sok, és visszazökkenek a maszkok viselői iránti közömbösségembe. Talán még egyszer megnézem ugyanezt a filmet, most már hagyományos 2D-ben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
