Filmrajongó

Jean-Paul Salomé tavaly Velencei Filmfesztiválon bemutatott alkotása kezdetben úgy tűnik, mintha a feminista, női vezetők nehézségeinek témáját járná körül, de hamar átcsap egy izgalmas tárgyalótermi drámába. A francia rendező a cannes-i Legjobb színésznő díjas Isabelle Huppert-et választotta a főszerepre, aki ezúttal is kiváló alakítást nyújt.

A történet középpontjában Maureen Kearney (Isabelle Huppert) áll, aki a francia atomenergiával foglalkozó Areva multinacionális vállalat szakszervezeti vezetője. Kearney együttműködik női felettesével, de politikai okok miatt leváltják. Az új főnök, Luc Oursel (Yvan Attal), az atomenergia privatizációját támogatja, és gazdasági szempontokra hivatkozva több tízezer munkavállalót kíván elbocsátani.

Kearney az igazság és az elvek mellett áll ki, képviselve a kisembert és a munkásokat. Azonban a karakter túlságosan tökéletesnek tűnik, és a film második felében megjelenő felettese is hasonlóan sztereotipikus női vezér. A feminista narratíva erősödik, amikor Kearneyt nem teljesítménye, hanem az érdek miatt váltják le. Luc Oursel erőszakos vezetőként demonstrálja hatalmát, ami tovább erősíti a feminista szempontokat.

Ahogy Kearney ellenáll az érdekeknek, fenyegetéseket kap, és megpróbálják félelemmel eltántorítani.

A film azonban túllép a politikai és üzleti aspektusokon, és valós, szívszorító történetet mutat be. Jean-Paul Salomé nem kíván mártírságot kreálni, csak egyszerűen ábrázolni szeretné, és ebben Isabelle Huppert remek teljesítményt nyújt.

Bár a "Célpont" igaz története és váratlan fordulatai lenyűgözőek, a film tematikájában és elbeszélésében nem hoz újat. A jellegtelen képi világ és a történet könnyen elfelejthetővé teszi, miközben Isabelle Huppert és a politikai thriller elemek színvonalasan szerepelnek. A film legnagyobb hibája talán az, hogy nem képes teljesen kiemelkedni az átlagos szintből.

A történet egyediségének és az alkotói kézjegy hiányának köszönhetően a "Célpont" csak közepesen jó filmnek tekinthető.