A cím "Tajtékos Napok" (eredeti cím: L’écume des jours) című francia filmet, amit Michel Gondry rendezett, és főszereplői Audrey Tautou, Romain Duris, Omar Sy, Gad Elmaleh. A film egy francia filmdráma, ami 125 perc hosszú, és 2013-ból származik (12 éven felülieknek ajánlott).
Ebben a filmen csak két dolog számít: a szerelem minden formája a vonzó nők iránt, és a New Orleans-i zene vagy a Duke Ellington stílusú zene. Minden másnak eltűnnie kellene, mert az többnyire jellegtelen és unalmas. A történet lényegében a valóság torzított és meleg színben tündöklő vetítése, egy olyan valóságba, amely hullámszerűen és szétszórtan jelenik meg. Úgy látszik, ilyen őszinte megközelítésre ritkán van példa." (Boris Vian)
Ez a könyv előszava, és minden, amire szükség van, benne van. A film nem ajánlott azoknak, akiknek már ez is túl sok lenne. Nyitottság szükséges hozzá, még azoknak is, akik már olvasták a könyvet.
Ez a film egy tipikus szerelmi történet, jazz zenével megfűszerezve. Colin (Romain Duris) találkozik Chloéval (Audrey Tautou), és együtt táncolnak, majd összeházasodnak és nászútra mennek. Azonban Chloé mellkasában nő egy lótuszvirág, ami halálos. Ez megváltoztatja az életüket. Colinnek munkát kell találnia pénzért, de csak furcsa és szokatlan munkákhoz jut, például olyanhoz, ahol fegyverek nőnek a földből és emberi meleggel kell őket gondozni (bár ezen részek szerintem nem voltak annyira abszurdak). Colin mindent megtesz, de ez nem elég, mert az élet, aminek olyan vidám látszik, valójában sötétbe fordul, és a boldogság helyett szomorúságot hoz.
A szürrealizmus számomra csak addig vonzó, amíg örömteli. Amíg úgy érzem, hogy az élet abszurditását humorral látom. Amíg látom, hogy a koszorúslányok el tudják vinni a tükröződést a ruhájukon. Amíg azt gondolom, hogy az úszás a szerelem hullámain kacagva történik. De aztán elveszítjük ezt a jó érzést, és a valóság kegyetlen valósággal ütközteti elénk. A film képei visszatükrözik a valóságot, és ezért még fájdalmasabb a boldogság elvesztése és a végzet elkerülhetetlensége.
Mint a free jazz esetében, itt is nyitottnak kell lennünk mások gondolataira. Ellenkező esetben, ha ragaszkodunk saját gondolatainkhoz és elképzeléseinkhez, akkor nem élvezhetjük Michel Gondry különleges és szürreális világát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
