A Mesterkéltlenek (Les profs); rendező: Pierre-François Martin-Laval; szereplők: Christian Clavier, Isabelle Nanty, Pierre-François Martin-Laval; színes, magyarul beszélő, francia komédia, 88 perc, 2013; 12
Elsőre úgy tűnhetett, mintha egy Éretlenek-újrafeldolgozást látnánk. De nem így van. És gyorsan kiderült, hogy még rosszabbul sem állhattunk volna.
Előfordul olykor, hogy a moziban ülve szégyelljük magunkat az általunk látottak miatt? Nos, itt még annál is rosszabb: azon morfondírozunk, hogy vajon miért tetszik másoknak a film.
A Mesterkéltlenek, néhány elfogadható poéntól eltekintve, alig éri el a Stan és Pan filmek szintjét. Képi tréfákkel való szórakoztatás ma már igencsak merész vállalkozás, és szinte sikertelennek tűnik – legalábbis a saját butaságom szerint. A mellettem ülők viszont, a Kengyelfutó Gyalogkakukk ihlette robbanással teli jelenetek és a Forró rágógumi-hangulatú szűk szoknyák láttán – hihetetlen módon – nevettek(!).
Kezdtem zavarodottan körbenézni, hogy vajon kik lehetnek ők. Azonban kinéztek úgy, mint bárki más. Más szóval, talán mégis vicces a film?!
A történet egy középiskolában játszódik, ahol a diákok rendkívül unalmasak, és a tanárok teljesen alkalmatlanok. Az események arról szólnak, hogy az iskola a leérettségizni képtelen diákokhoz olyan tanárokat alkalmaz, akik nem képesek tanítani, mert valamiért ez jó nekik. Természetesen hamar kiderül, hogy nem jó. A hülye diákok egymást követik, amelyek csak akkor viccesek, amikor mi csináljuk. Közben a film próbálja meggyőzni a nézőket arról, hogy ezek a tanárok mégsem olyan rosszak. Ezt arról lehet tudni, hogy más diákok is át akarnak iratkozni a suliba. De nem derül ki, hogy miért. Az egyik tanár továbbra sem képes nem felrobbantani semmit, az angol tanár továbbra sem tud rendesen angolul, és a történelemoktatásért felelős tanár mindössze Napóleon nagyságáról beszél. Az, hogy valójában mit tanítanak, örök rejtély marad.
Christian Clavier alakítása és játéka valamelyest tompítja a film gyenge pontjait, de még így sem képes megmenteni.
Valószínűleg jobb ötlet lenne újra megnézni az Éretleneket fájdalomcsillapításként.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
