Filmrajongó

A Drágán add az életed (Die Hard) című filmet, melyet John McTiernan rendezett, és melynek főszereplői Bruce Willis, Alan Rickman, Bonnie Bedelia, Reginald VelJohnson, Alexander Godunov, De’voreaux White, Robert Davi, egy amerikai akciófilmet mutat be. A film 132 perc hosszú, és 1988-ban készült (16 éven felülieknek ajánlott).

Miután már élveztük az első két Alien filmet és a 2001: Űrodüsszeiát, most lehetőségünk van egy újranézésre a moziban, ezúttal egy akciófilm formájában. A Bruce Willis által alakított John McClane által megszemélyesített hőssé váló Drágán add az életed, 27 évvel a bemutatója után is ugyanolyan lendületes és izgalmas.

A Die Hard azon filmek közé tartozik, amelyeket a tévében karácsonykor ismételten sugároznak, olykor a Reszkessetek betörők és az Igazából szerelem társaságában. A történet valóban a karácsonyi időszakban játszódik, de a legtöbb nézőnek inkább a cselekmény és a feszültség marad emlékezetes. 1988-ban a 20th Century Fox nagy kockázatot vállalt, amikor a fiatal és tapasztalatlan Bruce Willis-t választotta a főszerepre, és John McTiernan sem volt akkoriban még a legtapasztaltabb rendező. Azonban az eredmény alapján mindketten kiválóan teljesítettek. McTiernan már egy évvel korábban bemutatkozott a Ragadozóval, és a Drágán add az életedben is megmutatta, hogy a dzsungel után egy felhőkarcoló belsejében is otthonosan mozog.

A film minden elemét megtaláljuk, amelyek mára a modern akciófilmek elengedhetetlen részévé váltak. Annak ellenére, hogy a film még mindig nézhető és élvezhető, fontos azt is hangsúlyozni, hogy az akkori időszakban is kiemelkedett a mezőnyből. A nyolcvanas évek akciófilmjeit főként Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger alkották, akik szuperizmos és láthatatlan hősöket játszottak. Ebben a világban Bruce Willis, a kevésbé izmos, de annál sebezhetőbb és cinikusabb John McClane személyében lépett színre. A mozinéző könnyebben tudott azonosulni vele, és nem véletlen, hogy a Die Hardban Rambo és Schwarzenegger neve is felmerül ironikus kontextusban.

A film erényeit hosszasan lehetne sorolni, és szerencsére nem csak lenyűgöző akciójeleneteket kapunk, hanem humorral is megfűszerezett pillanatokat. Az erősen sikeres bemutatkozás után hamarosan érkezett a folytatás, majd egy olyan franchise, amely még ma is él és virul. Ugyanakkor változó minőséget is tapasztalhattunk a különböző epizódokban; például a harmadik rész jól sikerült, míg a nálunk forgatott negyedik epizód elég gyenge volt, és még a széria ikonikus mondata, a "yippi-ki-yay, motherfucker" is kihullott belőle.
A Die Hardra abszolút illik az "első-rész-a-legjobb" klisé, még akkor is, ha nem egy tökéletes alkotásról van szó. A mű nem tökéletes, és vannak olyan elemek, amelyek feleslegesnek tűnhetnek a film vége felé, amikor már minden tisztázódott. Ha ezeket eltávolítanák, talán a maximális pontszámot is elérné. Egy érdekességként említendő, hogy a film végén megszólal Frank Sinatra dala, ami arra emlékeztet, hogy Robert Davi, aki az FBI ügynök szerepét játszotta a filmben, hamarosan az Arénában ad majd koncertet Sinatra dalokkal.