Filmrajongó

Nagy francia esküvők (Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu?) című filmet Philippe de Chauveron rendezte 2014-ben, főszerepben Christian Clavier, Chantal Lauby, Frédérique Bel és Julia Piaton. Ez egy 97 perces francia vígjáték (12 éven felülieknek).

A történet középpontjában egy házaspár áll, akik azt kérdezik maguktól, "Istenem, mit vétettünk?", amikor megtudják, hogy legfiatalabb lányuk vőlegénye zsidó, arab és kínai leszármazott. Ez a film a vegyes házasságokról szól, és a francia közönség imádta, bár mi csak egyszerűen szerettük.

Először is, elnézést kérek mindenkitől, aki meglepődik, de a "Nagy görög lagzi" című filmet már 12 évvel ezelőtt bemutatták a magyar mozikban. Mintha csak tegnap lett volna, igaz? (A "Bazi nagy" a "Nagy kövér" politikailag korrekt magyar megfelelője.) Azóta szinte minden évben kapunk valamilyen esküvős filmet hasonló címmel, időnként pedig valamilyen őrült jelzővel fűszerezve. A "Nagy francia esküvők" címmel kapcsolatban az a problémám, hogy a filmben csak egy esküvő van, és az is francia-elefántcsontparti, méretét tekintve pedig átlagos.

A történet főszereplői Claude Verneul (Christian Clavier) és felesége, Marie (Chantal Lauby), akik jómódú, tiszteletre méltó francia polgárok, és lányaikat katolikus hagyományok szerint nevelték. Ezért nehezen fogadják el, hogy zsidó, arab és kínai vejük lesz. Utolsó reményük a legfiatalabb lányuk (Elodie Fontan), aki egy hithű katolikkal jön haza. Az első találkozás azonban nem sikerül túl jól, mivel a vőlegény (Noom Diawara) fekete és művész, tehát nincs "rendes" munkája. A lány szülei csalódottan fogadják a hírt, de megpróbálják kivívni testvéreik jóváhagyását, akik arra számítottak, hogy legalább ő hoz haza egy francia fiút, ami talán enyhíti a feszültséget. A fiú elefántcsontparti szülei sem örülnek túlságosan, mert szívesebben látták volna, ha a fiuk egy helyi arát választ. Ez a történet teszteli a fiatalok szerelmét egy olyan közegben, ahol az ellenségeskedés is jelen van.

A film sikere az egyszerű humorban és a francia jellegzetességekben rejlik. Bár olyan univerzális problémákat boncolgat, mint a házasság és a kulturális különbségek, mégis végig francia hangulatot áraszt. A franciák szeretnek nevetni és viccelődni saját magukon. A film olcsó poénokra és sztereotípiákra épít, de a szereplők és a dialógusok miatt mégis működik. Mindenki próbálja fenntartani az jó viselkedést a másik előtt, de ez sosem sikerül, és nem meglepő, hogy a kínai zsidózik, az arab sárgázik, a zsidó fekázik, és így tovább. Amikor a két család találkozik, az hasonlít egy kísérleti robbanáshoz, mivel az apák teljesen különbözőek. Ezen kívül a film hangsúlyozza a szülő-gyerek kapcsolatot. A szülők mindig a legjobbat akarják gyerekeiknek, de idővel rá kell döbbenniük arra, hogy a gyerekek saját életük és döntéseik alakításában is részt vesznek. A film bemutatja, hogy a sztereotípiák élnek, amíg nem találkozunk azokkal, akiket illetnek. Ekkor újragondoljuk őket.