Viktória királynő és Abdul című angol-amerikai életrajzi dráma 2017-ben került bemutatásra, és Stephen Frears rendezte. A film egy szórakoztató történetet mesél el két teljesen eltérő emberről, akik közötti barátság hatalmas felzúdulást váltott ki a korabeli társadalomban, és valószínűleg ma is hasonló reakciókat kiváltana, ha őszinték vagyunk. A fókusz nem annyira a Viktória királynő és Abdul közötti kapcsolatra összpontosul, hanem inkább arra, hogyan befolyásolja ez a kapcsolat az udvar életét, és milyen konfliktusokat szül a királynő és a saját fia között. A film lehetővé teszi a nézők számára, hogy saját véleményt alkossanak erről az egyedülálló helyzetről.
A történet szerint az idős Viktória királynő unalmától kínlódik az egyhangú napi teendők és ceremóniák közepette, amikor Indiából érkezik Abdul, aki mély tisztelettel tekint fel rá, és már az első pillanattól kezdve a királynő szemébe néz. Ez a találkozás indítja el a kapcsolatot, amely megváltoztatja a királynő életét, amely eddig szigorú szabályok között zajlott. Fontos megjegyezni, hogy bár sokan feltételezték romantikus vonalat a kapcsolatban, valójában a barátságról van szó, amely csak azért jöhetett létre, mert Abdulnak semmi köze nem volt sem Angliához, sem Viktóriához. Ennek köszönhetően rengeteget tanított a tudásra vágyó királynőnek. Ahogy Abdul ranglétrán egyre feljebb kerül, úgy nőnek az ellentétek a királynő és az udvar között.
A film inkább komédiaként közelít meg, mint amit az előzetes vagy a tartalom alapján gondolhatnánk. Tele van jól elhelyezett poénokkal, amelyek gyakran az abszurd ceremóniákra irányítják a figyelmet, és a szereplők kifinomult karakterei csak fokozzák a humorát. A humoros jelenetek mögött azonban vannak komolyabb témák is, bár ezek nem kapnak kellő súlyt és részletes kifejtést. Talán a legnagyobb hiányosság a film gerincében rejlik, az Abdul és Viktória kapcsolatának valós mélységének hiányában. Az érzelmi vonal helyett gyakran érzelgőség dominál. Ugyanakkor a rasszizmus és az intrika bemutatásában a rendező kifejezetten erős, és értelmesen kezeli az arányokat, nem tolakodó módon, hanem inkább utalva arra, mennyire előítéletes volt a brit királyi udvar.
Judi Dench magával ragadó a magányos, makacs királynő szerepében, amit már többször is eljátszott. Testbeszédével, arckifejezésével és szavakkal is tökéletesen ábrázolja a királynő karakterét. Ali Fazal meglepően hiteles Abdul szerepében, és elhitetjük vele, hogy egy idealista férfiról van szó, akinek legfőbb vágya a királynő figyelmének és kegyeinek elnyerése. Közöttük a kémia jól működik a vásznon.
A film valós eseményeken alapul, Abdul valóban létező személy volt, akit Viktória királynő tanítójává fogadott, és sokat tanult tőle Indiáról. Azonban az alkotók tudatosan hangsúlyozzák, hogy a film csak részben tükrözi a valóságot, és a nézőnek kell eldöntenie, melyik elem volt valóságos és melyik fikció.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
