Az akciófilmek és franchise-ok világában, ahol a blockbusterek uralják a mozikat, a klasszikus kalandfilmek kevésbé gyakoriak. A régi stílusú kalandfilmekből egy évben csak ritkán jelenik meg egy, és általában ezek is valamilyen előzményre épülnek. A Dzsungeltúra sem kivétel ebből a sorból, ugyanakkor mutat egy érdeklődést a műfaj iránt. Dwayne Johnson, aki már a Jumanjiban is remekelt, most ismét új lendületet hoz a filmbe.
Bár a Disneyt néha kritizálják a franchise-ok és felvásárlások miatt, de időről időre próbálnak valami újat is kipróbálni. Olyan filmeket készítenek, amelyek kapcsolódnak a már meglévő tartalomhoz, de még nem voltak filmváltozatban. A Dzsungeltúra is eredetileg egy vidámparki élményből indult, de a stúdió most komolyabban vette a projektet. A film olyan, mintha Dwayne Johnson az előző filmjéből, a Jumanjiból, hozta volna át a karakterét a Dzsungeltúrába. Ez először talán furcsán hangzik, de a színész humorral és varázslattal fűszerezve új színt hoz a karakterbe.
Emily Blunt is a film egyik meghatározó szereplője, és igazi kalandfilmes személyiségként tündököl. A film egyik erénye, hogy egy erős női főszereplőt mutat be, aki nem csak a férfiakat, hanem a nézőket is lenyűgözi. A két főszereplő karaktere bemutatása is izgalmas, és amikor találkoznak, káprázatos kémia születik közöttük. Bár mindketten meglehetősen sablonos karakterek, együtt mégis lenyűgözőek.
A film más szereplői is hozzájárulnak a szórakoztató élményhez. Jack Whitehall karaktere a film során átalakul, és Jesse Plemons őrült német hadvezért alakít, akinek gonoszsága tökéletesen illeszkedik a környezethez. Paul Giamatti rövid szereplése se marad észrevétlen, habár karaktere néha nehéz megfejteni. Edgar Ramirez játéka viszont elmarad a többiektől, bár a karaktere is nehezen érthető. A forgatókönyv nem hoz újításokat, de néhány jelenetet a mai közönséghez igazít. Az erős női főhős pozitív üzenetet közvetít, és a Blunt és Johnson közötti kémia könnyedén eltünteti a nem túl eredeti karaktereket.
A film rendezése nem kiemelkedő, de a Disneyland eredeti hangulatát hűen tükrözi. A CGI néha hiányosságokkal küzd, de a díszletek és a jelmezek kiválóan passzolnak a történethez. A zene nem marad emlékezetes, és a CGI állatok néha kicsit zavaróak. A vágás és a film hossza megfelelő, bár van néhány pont, ahol az időhúzás észrevehető.
A Dzsungeltúra még mindennek ellenére kellemes és szórakoztató film. Emily Blunt és Dwayne Johnson elbűvölő teljesítménye, valamint a film vidám hangulata miatt érdemes megnézni. Bár nincs új a nap alatt, ez a kalandfilm új lendületet hozhat a műfajnak, és remélhetőleg egy trilógia része lesz. A film egyszerűen jó szórakozást nyújt, és a Disney vidámparki alapokra épített remekművé vált.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.