Filmrajongó

A Kill Bill 1. című film ma ünnepli 20. születésnapját. Ezen a napon, 2003. október 16-án debütált a hazai mozikban. Ez a nemzetközi produkció nemcsak kritikai sikert aratott, hanem anyagilag is jól teljesített, és egyértelműen átformálta Quentin Tarantino karrierjét. Most pedig vizsgáljuk meg, hogy 20 év elteltével milyen élményt nyújt ez a véres bosszúfilm.

Azok számára, akik még nem találkoztak vele, a történet röviden így összefoglalható: A visszavonult bérgyilkos, akit a Fekete Mamba néven ismerünk (Uma Thurman), éppen a terhessége utolsó hetében készül az esküvőjére, amikor megpróbálják megölni a főnöke, Bill vezetésével. Annak ellenére, hogy súlyos sebeket szenved, túléli, majd négy év kóma után felébred. Döntést hoz, hogy bosszút áll minden öt tagú gyilkos osztagon. Az idő azonban nem csak az ő életét, hanem a többiekét is megváltoztatta.

Quentin Tarantino 1992-ben robbant be a Kutyaszorító című olcsó gengszterfilmjével, majd két évvel később az alacsony költségvetésű Ponyvaregény sikerével azonnal kultstátuszt ért el. 1997-ben Jackie Brown című filmjével alkalmazkodott először más alkotó művéhez, az Elmore Leonard novellájából készült. Mindhárom film kicsit a valósághoz közelebb álló alkotás volt, amelyek hétköznapi gengszterek történeteit mesélték el változatos stílusban. Tarantino azonban érezte, hogy nem folytathatja ezt a vonalat örökké, ezért hat évnyi munka után, saját és Uma Thurman közös ötletéből született meg a Kill Bill forgatókönyve. Érdekesség, hogy a film egy része már előfordult a Ponyvaregényben, ahol Mia Wallace egy kis szerepéről mesél egy pilot-sorozat epizódjában, ahol egy öttagú gyilkos csapat tagja volt.

Tarantino tanácsára a forgatókönyvet végül kettévágták, amiért a producer, Harvey Weinstein két filmet kapott az árért. A forgatás előtt derült ki, hogy Uma Thurman terhes, és mivel az ő ötlete volt a sztori, Tarantino nem is képzelte mással a főszereplőt, így egy évet vártak a forgatás megkezdésével. Ezen idő alatt Warren Beatty, akit eredetileg Bill szerepére szántak, kiszállt a projektből. Végül David Carradine lett Bill karaktere, és kiderült, hogy Beatty ötlete volt, hogy Bill csak az utolsó fejezetben jelenjen meg. Carradine pedig tökéletes választásnak bizonyult.

Amikor a forgatás megkezdődött, Carradine és Thurman mellett csatlakozott a stábhoz Daryl Hannah, Lucy Liu, és Michael Parks is, aki szerepelt az Alkonyattól pirkadatig című filmben is, ami arra utal, hogy a két film ugyanabban az univerzumban játszódik, és a Kill Bill valójában előzményfilm.

Tarantino, aki a Tarantinoverse néven ismert filmes univerzumot hozta létre, változtatott az alkotások stílusán is. A filmek képi világát korábban Andrzej Sekula és Guillermo Navarro teremtette meg természetes fényekkel, de a Kill Bill esetében egy új, mozisabb megközelítésre volt szükség. Ennek eredményeképpen Tarantino Martin Scorsese egyik operatőrét, Robert Richardsont választotta, aki azóta szinte minden Tarantino-filmet fényképezett.

Tarantino a Kill Bill-t is fejezetekre osztotta, összesen tízre, melyből az első részben az első ötöt láthatjuk. A történet időrendjét azonban szándékosan összegabalyította. Néhányan úgy vélik, hogy már az első fejezetnél hibát követett el, mivel in medias res kezdte a bosszúhadjáratot, és Vivica A. Fox karakterét, aki a Menyasszony múltjához kapcsolódik, kihagyta. Azonban a történet haladtával Tarantino lassan adagolja az információt, sajátos beszélgetős stílusával, amelyet egy színes és eltérő képeskönyvben mutat be, tele rajzfilmszerű pillanatokkal.

Tarantino, mint mindig, a film erőszakkal átitatott szerves részét alkotta meg. Míg korábbi filmjeiben megtakarított a vérrel és a kevesebb-elv alapján dolgozott, a Kill Bill első részében, különösen az ötödik fejezetben, a véres jelenetek groteszk és túlzottan erőszakosak. A két hónapig tartó harci jelenet ma is Tarantino egyik legambiciózusabb rendezői munkája, amit Y

uen Woo-Ping, a kínai rendező és koreográfus segített megvalósítani. Ebben a jelenetben Robert Richardson és Sally Menke is lenyűgöző technikai tudásukat mutatták be.

Azonban nem szabad elfeledkezni a film másik zseniális részéről, amely O-Ren Ishi (Lucy Liu) háttértörténetét mutatja be anime formájában. Ez a pár perces szekvencia, Luis Bacalov zenéjével kiegészítve, hasonlóan lírai és erőteljes, mint Sergio Leone jelenetei. Emellett van egy érdekes részlet, amit a film nem hangsúlyoz, de valószínűleg a fehér ruhás bérgyilkos Bill karaktere, amit David Carradine csak a hangjával kölcsönözött, az O-Ren történetében található. Ez tovább mélyíti O-Ren karakterét, aki szigorúan érzelmek nélküli.

A Kill Bill 1., hasonlóan a Tarantino-filmekhez, kitűnő zenékkel van megtűzdelve. A Bernard Herrmann által komponált fütyülés, amit Daryl Hannah jelenetéhez használnak, szinte legendássá vált. A Gheorghe Zamfir által előadott The Lonely Shepherd és a Bruce Lee által játszott Zöld Darázs sorozat főtémája is emlékezetes, és Tarantino újrahasznosította ezeket a zenéket.

Összességében Tarantino sikeresen megújította magát, miközben megtartotta saját stílusát. A forgatókönyv kettévágása miatt az első rész kicsit felszínesnek tűnhet, és bár nem kapunk válaszokat azonnal a Menyasszony és Bill közötti viszonyra, a film folytatására várnunk kellett. Azonban a jelenlegi tartalom egy ragyogóan fényképezett, látványosan koreografált és lírai pillanatokkal, valamint néhány túlzott párbeszéddel tarkított alkotás, amelyben egy remek japán zenekar és Uma Thurman is kiváló teljesítményt nyújt. A Kill Bill várakozássá változtatta a lezáratlanságot, és továbbra is emlékezetes mű marad.