Filmrajongó

Az angyarcaú fiú, Carlitos, olyan cselekedeteket követett el a hetvenes években, melyek miatt a mai napig börtönben ül. Ez a film az igaz történetét meséli el egy született gyilkosról. Almodóvarék produkciós cége, az El Deseo, 2015-ben Oscar-jelölést kapott az argentin őrület, az El Ángel előző rendezéséért. A történet olyannyira elképesztő, hogy már Cannes-ban is elnyerte a közönség tetszését, és tavaly a latin-amerikai ország hivatalos Oscar-nevezettje volt.

Ha a hetvenes években létezett volna a Facebook, valószínűleg Carlitos (aki Lorenzo Ferro színészi pályafutásának kezdetét jelentette) az Élet Iskoláját hirdette volna meg a tanulmányoknál (esetleg még hozzáfűzte volna, hogy ahol Isten a tanár, bár a cselekmény alapján inkább ne). Az angyalarcú, 17 éves srácnak mindenesetre megvolt az esze, de tanulás helyett a tolvajlást választotta. A hetvenes évek Argentínájában hatalmas szakadék választotta el a gazdagokat és a szegényeket (máig nem sokat változott), így nem csoda, hogy az otthonokban a pompa, a fényűzés és a gazdagság uralkodott, ahol a pénz csordogált (márka páncélszekrényekben), a műkincsek hegyekben, és a garázsok tele voltak drága motorkerékpárokkal és autók ritkaságokkal.

Carlitos erőszak nélkül végezte a dolgát, aprópénzért lopva itt-ott, anélkül hogy feltűnne. Habár az ember hajlamos elfogult lenni a saját gyermekével, Carlitos sosem hozta haza egy vadonatúj motorral azzal a mondattal, hogy "Egy barátom kölcsönadta." Amikor a fiú iskolát váltott, megismerkedett Ramónnal (aki Chino Darín alakításában jelenik meg), akinek a bűnözésből élő családja egyszerűség terén is túlszárnyalta a Besenyőket. Carlitos, Ramón és az apja együtt indultak fegyverek után, miután a fiú felvágott azzal, hogy bárhová bejuthat és bárhol kijuthat, ha rajtakapják. Carlitos elkezdi használni a lopott fegyvert, és olyan hidegvérrel öl, hogy mindenkit meglep. Még az eddig vakmerő anyja is elkezd gyanakodni.

Carlos Eduardo Robledo Puch (született 1952-ben) egy valós személy, aki rengeteg bűncselekményt követett el, beleértve a rablást, gyilkosságot, nemi erőszakot, zaklatást, lopást és emberrablást. Jelenleg is börtönben ül, és többször kérvényezte a büntetésének felülvizsgálatát, illetve, ha az elutasítást választják, a méreginjekcióval való kivégzését. A felülvizsgálati kérelmet elutasították, mivel úgy ítélték meg, hogy továbbra is veszélyes a társadalomra, ugyanakkor Argentínában nem alkalmazzák a halálbüntetést. Carlos már 45 éve ül a rácsok mögött, ami az ország történetének leghosszabb büntetése.

Luis Ortega, aki a Pedro és Augustín Almodóvar által producált filmet készítette, a gyilkosságok és az elfogás között eltelt egy évet dolgozza fel a filmben. Bár nem mutatja be a rendkívül erőszakos cselekedeteket, a film egy olyan embert ábrázol, aki életvitelszerűen lop és gyilkol, ezt olyan természetességgel kezelve, mintha az mindennapi tevékenység lenne. A film a munkába járásra, a kávézásra, az alsónemű cseréjére vagy a gyermek homlokának csókolgatására emlékeztető hétköznapi cselekedetekkel azonosítja a nézőt. Carlitos gondtalanul ellopja az áldozatai értékeit, és ha a helyzet úgy hozza, elveheti az életüket is.

A forgatókönyvíró és rendező nem tér vissza az időben, hogy megmagyarázza vagy okokat keresse a fiú viselkedésében. Carlitos született bűnöző, aki angyalarcával könnyen elhiteti másokkal, hogy ártatlan. Nem világos, hogy ő választotta-e ezt az életmódot vagy az életmód választotta őt, mindenesetre céltudatosan követi a saját ösztöneit. Or

tega ugyanakkor hűen bemutatja a hetvenes évek Argentínáját, a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és még egy homoerotikus szálat is belesző a bűntársak közötti kapcsolatba.

Az Angyal egy frusztráló, queer életrajzi krimi, amely izgalmas latin-amerikai hátteret kínál a nézők számára, és garantáltan meglepő fordulatokkal szolgál.

Forrás: filmrajongo.com