Filmrajongó

A történet középpontjában fiatal harcosok állnak, akik egy nőt és egy tehenet őriznek valahol a hegyekben. Elszigetelten élnek a világtól, és mint ahogy ilyen helyzetekben lenni szokott, az őrület lassan magával ragadja őket. A Monos lenyűgöző képekkel mutatja be a precízen megtervezett káosz állapotát, miközben rámutat egy fontos és aktuális üzenetre. A film kiváló atmoszférateremtéssel és egyedülálló élményt nyújt a nézőknek az idei év egyik legjobb filmjeként.

Kolumbiában 1964 óta tartó polgárháború (elvileg) 2016-ban zárult le a kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) közötti békeszerződéssel. A FARC, a legrégebbi, legnagyobb, leghatékonyabb és legjobban felszerelt gerillaszervezet, a hatvanas években a Kolumbiai Kommunista Párt katonai szárnyaként alakult, és jelentős területeket ural a országban. Bár hivatalosan a vidéki szegények érdekeit védik, valójában a parasztokat kényszerítik a kokaintermelésre, és forrásaikat emberöléssel, zsarolással biztosítják.

A Monos egy fennsíkon található erőd körül játszódik, ahol gyerekkatonák vigyáznak egy foglyot. A harcok mindig fenyegetően közelednek, de a hegyekből ereszkedő köd miatt semmi sem látható messziről. Időről időre egy felnőtt, a Szervezettől, érkezik parancsokkal és számonkérésekkel. Legújabb feladatként a tinédzsereknek egy tehenet kell gondozniuk. Kivéve őt, senkivel sem találkoznak, és követniük kell a kijelölt vezetőjük utasításait, hogy harcra készen álljanak. Párt csak engedéllyel alkothatnak, együttlétük máskülönben tilos.

Gyerekkatonák megtalálhatók szerte a világon, könnyen képezhetők, felszerelhetők és befolyásolhatók, így különleges feladatokra is alkalmasak. Sokan közülük árva vagy erőszakkal választották el szüleiktől. A Monosban nem derül ki pontosan, hol találhatók, hogyan zajlanak a harcok, hány évesek, honnan jöttek, vagy hogyan kerültek ide. Egyszerűen csak itt vannak, és próbálják túlélni a napokat, időt eltölteni. Szülők nélkül, felnőttek nélkül, oktatás és infrastruktúra nélkül, távol a civilizációtól. Próbálnak erősek és hasznosak lenni, miközben látszik rajtuk, hogy zavarodottak és félnek, mintha nem ebbe a helyzetbe születtek volna. A gyakorlatozás mellett a mindennapok része a részegedés, droghasználat, egymás ugratása - gyakran kegyetlen módokon -, indokolatlan erőszak, a nemiség felfedezése, az állati rituálék és minden olyan dolog, amit egy unatkozó gyerek tesz, különösen, ha fegyvert adnak a kezébe, és arra ösztönzik, hogy gyanakodva figyeljen mindenki másra.

A Monos egy olyan utat mutat be, amelyen a fiatalok felnőnek és alakítják ki személyiségüket, de külső segítség nélkül. A táj és az időjárás itt ugyanolyan fontosak, mint a szavak és tettek. Alejandro Landes dokumentumfilmes hozzáállása minimalizálja az információk mennyiségét, miközben maximálisan hat az érzelmekre és gondolatokra a zene, a vizuális elemek és a kiváló gyerekszínészek közös munkájával.

Forrás: filmrajongo.com