Filmrajongó

Az előzőleg megfogalmazott véleményünk a Távol a világtól kapcsán kissé sietettnek tűnhetett, mert semmiképp sem lehetett volna annyira ellentmondásos, mint a Netflix idei kiemelt alkotása, Zack Snyder Rebel Moon című sci-fi epikájának első része. Az interneten szétszórt vélemények és értékelések szerint a film még a Távol a világtól is megosztóbb, de valójában sokkal több, mint az előző megjegyzésünk sugallta. Már korábban is ismert volt, hogy Snyder filmjei a kritikusoktól eltérően általában népszerűek, de most a rajongók és a szakma közötti szakadék még sosem tűnt ilyen mélynek. Míg a rajongók dicsérik a művet, a szakma a film év leggyengébbjeként emlegeti. Az igazság valószínűleg valahol a két véglet között található, és mindenki saját szemével kell meggyőződnie róla.

Mielőtt részletezném saját véleményemet, fontos megjegyezni, hogy a film bemutatása rendhagyó volt a Netflix részéről. A vállalat egy családbarát változatot tett elérhetővé a streaming szolgáltatásán, különös okokkal indokolva ezt. Eközben már tudni lehet, hogy a második rész áprilisi premierje előtt bemutatják a rendezői, R-kategóriás változatot. Ez a döntés üzleti szempontból érthető lehet, ugyanakkor szakmailag nem igazán fér bele a képbe. Én is csak a levágott változatot láthattam, és bármilyen negatívummal is jár ez, a forgalmazó hírnevét mindenképp sérti. A hosszú bevezető után térjünk rá, vajon Zack Snyder szenvedélyprojektuma képes-e elhozni számunkra azt a lenyűgöző űroperát, amire a világ oly régóta várt:

Az univerzumban található egy bolygó, ahol a lakók szegények és földműveléssel foglalkoznak. Itt majdnem észrevétlen maradnak a zsarnok Balisarius által okozott pusztulások közepette. Amikor az egyik űrhajója leszáll a bolygóra, hogy elrabolja a terményt, egy titokzatos lány feláll a falu védelmére. Ezenkívül embereket igyekszik toborozni, hogy felszámolják a zsarnokságot. Kezdjük a jó hírrel: a Rebel Moon első része nem a legrosszabb film az évben, ahogyan azt néhány kritika állította az utóbbi napokban. A látványvilág meglehetősen követi a megszokott mintát, a Junkie XL által komponált zene kellemesen szól, és Sofia Boutella alakítása csak erősíti a férfi rajongók hűségét. Ráadásul az Anthony Hopkins által felolvasott bevezetővel kellemes a film kezdete.

A negatívumok: minden egyéb. Zack Snyder évek óta dédelgeti az ötletet, és még a Lucasfilmnél is megpróbálta elhelyezni Star Wars-történetként. Bár visszautasították, a Netflixnek köszönhetően mégis lehetőséget kapott a 160 millió dolláros költségvetésű alkotás elkészítésére. A döntés azt eredményezte, hogy a filmet két részben mutathatta be, de a Netflix előzetesen ragaszkodott egy karácsonyi, családbarát változathoz. A több mint két órás film így csonkított verzió, és csak áprilisban tudjuk majd meg, mi volt az eredeti terv. Azonban már most biztos, hogy a hosszabb változat nem lesz jobb a magasabb korhatár-besorolástól, mivel a jelenlegi verzióban lényegében semmi sem történik. Snyder nem egy történetet akart elmesélni, hanem az elmúlt negyven év sci-fi fantasy filmjeiből válogatta ki kedvenc jeleneteit, ésszerűség nélkül, színpadias szövegekkel és előadásmóddal. Próbálkozása sajnos sikertelenül marad epikusnak és fontosnak látszani, miközben érzelemmentesen adja elő. A karakterek hiánya és az egysíkú vázlatok nem segítik a nézőt a filmbe való beleélésben.

Egy ilyen popcorn-filmben nem feltétlenül kell logikát keresni, de zavaró, hogy sok jelenetet összefűztek céltalanul, ami az egész film értelmét kérdőjelezi meg. A rendezőnek miért is kellett a Rebel Moon ennyire? Talán csak azért, mert irigyelte a Star Wars franchise-t, és részt akart venni benne alkotóként. A film súlyosan lemarad a hasonló témájú, de sokkal sikeresebb Andor sorozat minőségétől, amely az Erő univerzum ában játszódik, új szemszögből mutatva be azt. Snyder bebizonyította, hogy az írás nem az erőssége.

Látványilag elfogadható, de a túlzott CGI használat hozzájárul a műanyag, mesterséges érzéshez. Bár a film hozza a megszokott Snyder-elemeket, az egyetlen probléma a végjáték jelenetek vágása, ami zavarossá és követhetetlenné teszi azt. A "lassít-felgyorsít" jelenetek nem túl gyakoriak, ellentétben a pletykákkal, és talán nélkülük a film rövidebb lehetne.

Zack Snyder mindig akkor volt a legjobb, amikor korlátozva volt. Az Acélember lassítások nélkül is működött, a Watchmen pedig a szuper casting és a megvalósított világ miatt. A Holtak hajnala pedig a kis költségvetés előnyét hozta. Azonban az utóbbi időben elvesztette a kontrollt és meggondolatlanul csinál mindent, ami az eszébe jut. Úgy működik, mint egy éretlen kölyök, aki mindent kimond, és nem tanulta meg, hogy a visszafogottság is erő. Egy film akkor érett, ha rábízza a nézőre a dolgokat. Lehet, hogy a Rebel Moon sikeres és népszerű lesz, de egy év múlva senki sem fog majd emlékezni rá. Más emlékek maradnak meg inkább, mint a film egyetlen emlékezetes pillanata, Sofia Boutella katonai egyenruhában. A film szinte teljesen unalmas minden egyéb szempontból.