Filmrajongó

Mire is utalhat a "Amerikai Szépség" cím? Lehet, hogy a nővé cseperedő Lolitát, egy 42 éves, szürke hétköznapi embert újraéledőként, vagy talán csak egy nejlonzacskót, amit a szél visz magával?

Valójában mindez és még sok más is. Ez az, amit mindenhol keresünk, tudat alatt és tudatosan, életünk során minden egyes pillanatban. De vajon mi is ez pontosan? Látható és érzékelhető, láthatatlan, átlátszó, mikroszkopikus csoda, vagy csupán szavak nélküli gondolat?

Lester Burnham (Kevin Spacey) egy középkorú férfi, aki egy kertvárosban él és csak vegetál. Az élete fő művének egy olyan családot tart, ahol a gyűlölet és a sajnálat keveredik minden nap.

Naponta eszik, alszik és dolgozik. Az ébren töltött idejében egyetlen boldog pillanatot talál, amikor zuhanyzik és magával elélvez. Fiatal korában nem így képzelte el az életét, de egy váratlan esemény megtöri a monotonitást és ráébreszti, hogy van élet a halál előtt.

Kevin Spacey egy hatalmas színész. Mások azért kapják meg az Oscar-díjat, mert képesek eltűnni a karakterükben, de ő azért kapta meg, mert képes volt hű maradni a saját önmagához.

Alan Ball forgatókönyve egy érzékeny ember történetét mutatja be, aki nyitott szemmel jár a hétköznapi emberek világában.

A színházi világból érkező rendező, Sam Mendes, pedig kellő alázattal kezelte a témát. A film Lester Burnham utolsó évét kronikaként mutatja be, miközben rávilágít a keresett válaszokra. "Amerikai Szépség" mindenki számára elérhető. Bár vannak olyan filmek, amelyek az élet szépségéről és a boldogságról szólnak, ez a film mélyebben hatol be a nézőbe.

Megrendít és egy idő után ráébreszt, hogy a "tökéletes" életünkben valami hiányzik. Arra ösztönöz, hogy magunkat ismétlődő napjaink alapos vizsgálatára vállalkozzunk, és talán felfedezzük, hogy valami fontos elveszett az életünkben.