Filmrajongó

A cikk egy amerikai életrajzi drámáról, a "Szöszi"-ről szól, melyet Andrew Dominik rendezett. A film főszereplői Ana de Armas és Adrien Brody. A film hossza 167 perc, és 2022-ben jelent meg, de nem ajánlott 18 éven aluliaknak.

Az alkotás meglehetősen megosztó. Lehetne egy szóval jellemezni: provokatív. A életrajzi dráma meglehetősen erőteljesen hat, gondolkodásra sarkall, és kiváltja a vitákat és érzelmeket. Emberek vagy szeretik, vagy nem, mintha szándékosan nem kerülnék a középutat. Ana de Armas alakítását sokan kritizálják, de mi úgy gondoljuk, hogy díjat érdemelne érte. Marilyn Monroe bujasága kizárólag az övé, és senki más nem képes azt visszaadni.

Az olyan életrajzi alkotások célja, amelyek tragikus sorsú hírességek életét dolgozzák fel, általában az, hogy felfedezzék és bemutassák a tragédia okait. Ezek a hírességek élete látszólag nyilvános volt, de a valóságban a trauma rejtve maradt, ami gyakran a tragédia okozója volt. Ilyenkor az alkotók gyűjtik a morzsákat a pletykákból, interjúkból, önéletrajzokból, hogy összeálljon egy összetett kép. Norma Jeane életét sokan ismerik, de sosem tudhatjuk teljes mértékben, ki is volt valójában. A "Szöszi" egy újabb kísérlet ezen kérdések megválaszolására, és a rendező, Andrew Dominik, valószínűleg legalább annyira részese a filmnek, mint a főszereplő.

A film Norma Jeane életét mutatja be, kezdve azzal, hogy 7 éves korában édesanyjától egy fényképet kap az apjáról, akiről sosem tudja meg a nevét. Az édesanyja pszichiátriai kezelésre szorul, és a kislány az árvaházba kerül. Később fiatal nőként számos meghallgatáson vesz részt, és végül a férfiak irányította szórakoztatóiparban találja meg a helyét, ahol Marilyn Monroe néven válik ismertté. De ő mindig Norma Jeane marad, aki az apja után kutatva káros kapcsolatokba és házasságokba bonyolódik. A film tele van szenvedéssel, traumákkal, és igen kevés a nyugalom és a boldogság.

Néha úgy tűnik, mintha a rendező saját magáról készítene filmet, és Norma Jeane csak eszköz lenne a kezében. A jelenetek stílusa nagyon változatos (zene, képarány, színes vagy fekete-fehér, kameramozgás), ami tükrözi a rendező szándékait. A filmnek sokan megkérdőjelezhetik a szükségességét, így néhányan művészi munkának, míg mások művészieskedésnek értékelhetik. Vizuálisan mindenképpen egyedi és kísérletező.

Azon gondolkodom, hogy Norma Jeane maga alkotta-e meg Marilyn Monroe-t egyfajta maszkként vagy az őt körülvevő férfiak és a hollywoodi világ tette ezt vele. Talán Norma Jeane az elismerést kereste, amit később Monroe kapott meg, és ezért vállalta el a megaláztatásokat. A film kérdéseket vet fel, és a válaszok talán a nézők fejében rejlenek, vagy talán a film öncélúan mutatja be őket. Mindenesetre a film célja elérte a célját, mert nagy vitát generált, ahol mindenki saját igazát hangoztatja. Ha valaki megkérdezi, mi a különbség a jó film és az erős film között, akkor valószínűleg a "Szöszi"-t említem példaként. Nem vagyok a film témájához közelálló réteg tagja, de mégis izgalmas gondolatokat ébresztett bennem, és ezt tekintem a film erejének. Ana de Armas láthatóan hatalmas munkát végzett a karakter tanulmányozásával, és Oscar-jelölést érdemelne érte. Bár megvan a természetes szépsége és az ártatlan naivitása, a bujaság, ami Marilyn Monroe-ra jellemző volt, hiányzik. A film sok jól ismert jelenetet és beállítást tartalmaz, és mindenki kiválóan játszik benne, de valahogy mégsem sikerül hűen visszaadni azt az egyediséget, ami Monroe-ból áradt.