A film címe "A Látogatás" (eredeti cím: Gaesterne/Speak No Evil), amit Christian Tafdrup rendezett. A főszereplők Morten Burian, Sidsel Siem Koch, Fedja van Huet, Karina Smulders, Liva Forsberg, és Marius Damslev. Ez egy dán-holland horror-dráma, ami 97 perc hosszú, és 2022-ben jelent meg. A film korhatár besorolása 18 év fölötti nézőknek ajánlott.
Ez a film hasonlóan hatásosan mutatja be a félidegen családdal való nyaralások veszélyeit, mint Spielberg Cápája a strandolókéval. A Látogatás után két alkalommal is meggondoljuk majd, hogy érdemes-e elszakadnunk azzal az időt tölteni, akiket kevésbé ismerünk, mint a saját tenyerünket. A film arra is emlékeztet, hogy nyugodtan ki kell állnunk a véleményünket mások előtt, és ha a vészjelzés villog, hagynunk kell magunkat, és menekülnünk kell!
A Látogatás egyáltalán nem a kellemes kikapcsolódásról szól. Sőt, sokszor kellemetlen érzéseket kelt, és a rendező nagyon ügyesen rejtegeti azt, hogy miért olyan hátborzongató hosszú ideig. Van néhány apró részlet, amik hozzájárulnak a feszült hangulathoz, de hosszú ideig csak sötétben tapogatózunk, és nem sejtjük, mi vár ránk, ugyanúgy, mint a főszereplőknek. Bjorn (Morten Burian) és Louise (Sidsel Siem Koch) egy fiatal dán pár, akik csendes életet élnek kislányukkal, Agnessel, és átlagosnak tűnnek. Ezzel ellentétben Patrickék (Fedja van Huet és Karina Smulders) lazábban kezelik a szabályokat, és sokkal őszintébbek. A két család megismerkedik egy nyaralás során, és kapcsolatuk hamar pozitív irányba fejlődik. A meghívásuk után Bjornék úgy döntenek, hogy elmegyek pár napra hozzájuk, bár kezdetben furcsállják a meghívást. Úgy vélik, semmi rossz nem történhet, és várnak, hogy az ő gyerekük is hasonló korú a másik pár gyerekéhez. Azonban, amint kiderül, nem minden megy zökkenőmentesen.
A Látogatás nagyon élethűen mutatja be a történetet, ami lehetne akár velünk is. Az emberek gyakran könnyen ítélkeznek a főszereplők felett, és azt mondják, hogy "mi másképp csinálnánk", de csak akkor érthetjük meg igazán a helyzetet, ha részesei vagyunk neki. Sokszor még a legcynikusabbak is úgy érzik, hogy mi rossz történhet?
A film ugyanakkor mélyebb rétegekbe is hatol, és megvizsgálja az emberi viselkedést. Az alkotás rámutat az udvariaskodásra, az igyekezetre megfelelni mások elvárásainak, és azokra az apró megjegyzésekre, amelyeket néha nem veszünk észre. A film egyszerű eszközökkel dolgozik, és nem kényszeríti a nézőt arra, hogy meglássa korán a veszélyt, hanem lassan építi fel a feszültséget. Az érzelmi hullámvasút miatt nehéz eldönteni, hogy mikor lenne megfelelő idő megszólalni, mikor kell felállni és kifejezni az ellenérzéseinket.
A film utolsó harmada különösen ijesztő és feszült. Bár néhányan azt mondhatják, hogy a változás túl gyors, mégis hihetetlenül hatásosan adja vissza a horror élményét. A film sok kérdést válasz nélkül hagy, de ez csak fokozza a borzongást és a nyomasztó érzést. Az egyszerűség és a letisztultság miatt az egész történet magával ragad, és hosszú ideig hatással van ránk. Sokáig gondolkodunk majd a történteken, és újra és újra visszatekintünk a befejezésre, ami maradandó benyomást hagy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
