A barcelonai születésű, de 18 éves kora óta Amerikában élő rendező, Jaume Collet-Serra rövid időn belül négy filmet is készített Liam Neeson főszereplésével. Bár az ír színész most más projektekben kamatoztatja tehetségét, Collet-Serra nem tudott elszakadni a jól bevált „Neeson-formulától.” Legújabb filmjében Taron Egerton kerül szorult helyzetbe, amikor egy rejtélyes zsaroló célpontjává válik. Miközben terrorhelyzettel kell szembenéznie, saját életét is helyre kell hoznia.
Ethan Kopek (Taron Egerton) vámügyintézőként dolgozik egy repülőtéren. Barátnőjével, aki szintén ott dolgozik, hamarosan gyermeket várnak. Ethan, aki korábban rendőri pályáról álmodott, belefásult jelenlegi munkájába. A közelgő apaság miatt azonban előléptetésért próbál kilincselni főnökénél. Ám arra ő sem számít, hogy egy gátlástalan bűnöző (Jason Bateman) éppen ezen a napon fogja megzsarolni, és arra kényszeríti, hogy egy novicsokkal teli táskát engedjen át az ellenőrzésen.
Ez mind karácsonykor történik, amikor a reptér zsúfolásig tele van. Ethan kétségbeesetten próbálja megmenteni barátnőjét, az utasokat, és úgy általában mindenkit, miközben a bűnöző látszólag mindenre kiterjedő tervet irányít rideg nyugalommal.
Akik ismerik a Neeson-formulát, azoknak nem is kell elolvasniuk a történet összefoglalóját: adott egy férfi, aki munkahelyi és magánéleti problémákkal küzd, majd pechére egy rejtélyes „hang” csapdájába esik. Csak akkor menekülhet meg, ha szembenéz saját gyengeségeivel – és persze ha a forgatókönyv írója is kegyes hozzá.
A jól ismert klisék ellenére a film az első felében működik, korrekt kis thrillerként. Taron Egerton hitelesen alakítja a nem túl mélyen kidolgozott karaktert, míg Jason Bateman, aki az Ozark óta komolyabb szerepekben is bizonyította rátermettségét, magabiztosan hozza a fenyegető bűnözőt. A legjobb alakítást azonban talán Danielle Deadwyler nyújtja, mint talpraesett nyomozónő.
Amíg a zsarolás és megfélemlítés kis léptékű, a feszültség szépen épül. Azonban egy ponton a film elkezd lefelé csúszni, különösen az autós jelenetnél. Bár ez akár izgalmas is lehetne, a megvalósítás túlzottan egyszerűre sikerült. Az Az ember gyermeke című film autós üldözéses jelenetére emlékeztet, amelyben egy speciálisan átalakított járművet használtak. Collet-Serra ezt CGI-vel próbálta utánozni, de az eredmény… nos, finoman szólva sem lett meggyőző.
Ezzel párhuzamosan a cselekmény is egyre hiteltelenebbé válik. Az addig gondosan felépített alapokat logikátlan fordulatok és következmények nélküli események váltják fel. A történet utolsó fél órájában a főhős minden akadályt könnyedén legyőz, miközben a realitástól teljesen elszakadunk.
Egy reptéren, amelyet már szinte lezártak, Ethan kedve szerint „eltüntet” rendőröket vagy korlátlan hozzáférést kap mindenhová. A munkahelyi közegben is alig érezhető feszültség, még akkor is, ha egy-két kolléga életét veszti. A nap végére persze minden rendben lesz. Mit is várhatnánk egy írótól, akinek a neve Fixman?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
