Filmrajongó

Sok rendező szembesült már kihívásokkal egy pszichothriller készítése során, és a műfaj napjainkban kissé kimerültnek és nehezen megújíthatónak tűnik.

Azok az alkotók, akik a nem filmes területről érkeznek és feléjük hajlik a filmvászon, általában a horror felé veszik az irányt feszült történetekkel, míg azok, akik a biztosabb kasszasikert keresik, inkább az akcióthriller műfajában próbálkoznak. A rendező, M. Night Shyamalan esetében a kérdés az, vajon a Kopogás a Kunyhóban egy átlagos pszichothriller fölötti alkotás-e, amint azt az előzetesek sugallják. Kérdés, érdemes erre számítani?

Eric és Andrew egy kunyhót bérelnek kislányukkal pihenés céljából. Azonban váratlanul négy különös figura tűnik fel a házuk körül, akik szeretnének bejutni és beszélgetni velük. A család fenyegetettnak érzi magát, és nem engedi be az idegeneket. Azoknak azonban erőszakos módon sikerül bejutniuk. Leonard, a vezér, egy dilemmát vet fel: a világvédelem érdekében a családnak fel kell áldoznia egyik tagját.

A későbbiekben megismerjük a karakterek hátterét, de a film nézőjét nehéz érzelmileg bevonni a dilemmába az indíték hiánya miatt. A "miért" kérdés fájdalmasan hiányzik, és bármiféle információ hiányában nehéz követni a történetet. Habár kevés a feszültség, ami az információhiányt pótolná, a szürreális és szorongást keltő jelenetek kiegyensúlyozzák ezt.

A kettős motiváció miatt nem ítéljük el a "betörőket", mert látszólag jó szándék vezérli őket, és fizikai erőszak nélkül próbálnak cselekedni. Ez az azonosulás azonban nem elegendő, mert az alapdilemma nem válik érdekfeszítővé, és a középszerű thrillerek hibája is megjelenik: a feszültség önmagában nem ad jelentést a történetnek.

A pozitívumok között kiemelendő Dave Bautista alakítása, aki a legerősebb teljesítményt nyújtja. Ő az, akit a néző végig követ, és zseniálisan jeleníti meg a jószívű monstrumot.

A karakterek által sugallt bizonytalanság teremti meg a film alaphangulatát, és a pszichológiai működés érthetővé teszi a szorult helyzetet. Ez az egyetlen elem, amely valóban jelentéssel bír és dekódolható a néző számára.

Sajnálatos módon Shyamalan filmjénél már örülnünk kell annak, ha valami minimális újdonságot látunk.

A rendező egyre inkább a semmitmondás és érdektelenség útjára lép, alacsonyabb szintre süllyedve a Hatodik Érzék rendezője pozíciójából. Reméljük, Shyamalan képes lesz kilépni a hollywoodi tömeggyártók közegéből, de ehhez kockázatot kell vállalnia és valami értékeset kell mondania a világról. Sajnálatos módon a Kopogás a Kunyhóban mindezeket nélkülözi: a film nélkül is lehetne értelmes alkotást létrehozni, de a kockázatvállalás és a gondolat mélysége hiányzik. Shyamalan most egy hatalmas blöffel állt elő.