Filmrajongó

Sokan kérdezik, kapcsolódik-e valahogy a Fekete Párduchoz. A film teljesen független tőle, viszont a Marvel korábbi, botrányos sikerekkel teli alkotásában és Gina Prince-Bythewood filmjében a női testőrség közötti párhuzamokra bukkanhatunk.

A Woman King Dahomey Királyságában játszódik, és a történelmi környezetben bemutatja az Agojie néven ismert elit női harcosokat, akik a király védelmében állnak. A film nemcsak a történelmi hűség kérdéseit boncolgatja, hanem az aktuálpolitikai és feminista összefüggéseket is kiemeli, rávilágítva arra, hogy hogyan kezelik ezeket a kihívásokat az alkotók.

A király védelmét ellátó elit egység élén Nanisca (Viola Davis) áll, aki döntés elé kerül, hogy népével folytassák-e a rabszolga-kereskedelmet anyagi biztonság érdekében, vagy inkább próbáljanak meg etikusabb kereskedelemmel és kisebb háborúval stabilitást teremteni. A történet középpontjában Nanisca és a tehetséges, ám engedetlen Nawi (Thuso Mbedu) állnak, akik generációs női identitásukban és kiképzésük során életükbe és társadalmi dilemmáikba engednek betekintést.

Prince-Bythewood filmje nem csupán egy történelmi rekonstrukció, hanem egy olyan tanulságos dráma, amely inkább az aktuális kérdésekre reflektál, mint a múlt eseményeire. Ez teljesen elfogadható, amíg nem keveredik a korok erkölcsi fejlődésének és a kortárs dilemmáknak a régmúltvaló összezavarásába. Sajnálatos módon ez néhány esetben megtörténik.

A film szerencsére nem süllyed nyílt propagandába, és a történet finoman van kezelve, de számos alkalommal felismerhetők a radikálisabb feminista elemek. Például Nawi, aki a patriarchális társadalom erőszaka elől menekül, vagy egy harcosnő párbaja az erőszakolójával.

Ezek a témák a korszakban valóságosak lehettek, de a karakterek narratívájába való beilleszkedésük hangsúlyosan és kizárólagosan a 21. századi értékrenddel kommunikál. A filmben felmerülő erkölcsi tanulságok is problémásak, mivel a Dahomey Királyság rabszolgatartásának dilemmája elsősorban pénzügyi szempontból értelmeződik, nem pedig erkölcsi síkon. Az erkölcsi forradalom kényszere kicsit erőltetettnek tűnik, hogy minden nő és férfi számára azonosulható legyen.

Ezen ellentmondások feloldása szinte lehetetlen, és csak úgy érthetjük meg mindezt, ha az izgalmas harcjelenetek közötti aktuálpolitikai kommentárokat a saját korunkhoz viszonyítjuk. Ennek ellenére a film közepes érdemekkel bír, a gyönyörű vizuális világ és az impozáns harcjelenetek kielégítőek.

Bár a történet kevésbé tartalmaz kiszámíthatatlan jeleneteket, Viola Davis váratlan teljesítménye kiemelkedik, és széles érzelmi spektrumon mozog a politikai utalásoktól kezdve a csatajelenetekig.

A Woman King politizálni próbál, de néha nehéz megérteni a tartalmi koncepciót a hosszú játékidő alatt. Lehet, hogy a történet alapvetően jól van kivitelezve, de ez önmagában kevés egy ilyen ellentmondásokkal terhelt koncepcióhoz képest. Lupita Nyongo kilépése a projektből és az Agojie-k egykori területére való utazása talán a legtöbbet hozta ki a harcosnők koncepciójából, összehasonlítva a Woman King-et a Fekete Párduccal.