Filmrajongó

Az események a 20. század második felében játszódnak, amikor A dzsesszénekes című első hangosfilmben egy emlékezetes mondat hangzik el: "Még nem hallottatok semmit." Damien Chazelle három órás filmeposzában a történet itt kapcsolódik be, visszavezetve minket a mozi kezdetéhez, a némafilm korszakának lassú végéhez.

A film aktualitása az örök Hollywood viszonyrendszerében rejlik, ahol a tömeggyártás, sztárkultusz, dekadencia és a kultúra fogalmai alatt történő fogyasztói nevelés változatlan. Chazelle filmes utalásokkal teli metatripjével egyidejűleg hódol a jelennek, kritizálja és romantizálja a múltat, majd versenybe száll a legjobb filmnek járó Oscarért. Ebben a filmjében egy hatalmas élményt kínál azoknak is, akiket egyébként hidegen hagy a díjátadó, noha az patinás.

Az egész egy elefánttal kezdődött, és a film előtti 18-as karika körül csúszott be. Egy házibuliban, ahol orgia és haláleset mellett még sok minden történt, a történet négy főszereplője jelen volt a kokóhegyek és az elefánt között. A némafilm fiktív, kimagasló sztárjának, Jack Conradnak (Brad Pitt) bulijára az ambiciózus Manny Torres (Diego Calva) érkezik, elefántot szállítva. Itt ismerkedik meg a magát sztárnak hazudó, de lenyűgözően tehetséges Nellie LaRoy-al (Margot Robbie).

A grandiózus eseményen Sidney Palmer vezeti a táncot, és az est főszereplői, a kokainhegyek között, többnyire mit sem sejtve, mulatnak. Ekkor még nem sejtik, hogy a munkájuk az alapja lesz a hollywoodi filmiparnak.

A hitelesség lesz az, ami megosztja a közönséget, hiszen ez körül rengeteg probléma merülhet fel. A Babylon első felét folyamatos humorral és metaszintű paródiával fűszerezi, és ez az a rész, ahol megismerjük a környezetet. Kihívás, hogy a díszletek, a színészi játék, a beszédstílus és a korszak problémái egyszerre legyenek tökéletesen rekonstruálva és kritizálva, hiszen ebben az esetben összemosódna a rendező véleménye a tényállítással.

A hitelesség és a folyamatos reflexiók révén a több mint egy órányi nevetés után egy komoly dráma bontakozik ki, ami az előző könnyedség és dekadencia miatt üt olyan erőteljesen, hogy Brad Pitt is lezuhan egy emeletet, majd medencéjében landol. Hollywoodról már több film is született, és Damien Chazelle alkotása nemcsak ebbe a sorba illeszkedik, hanem olyan kultfilmekből merít inspirációt, mint az Ének az esőben és az Alkony sugárút.

A két említett film ismerete szinte kötelező, mivel dramaturgiai fordulatok épülnek azokra vagy éppen karakterek másolatára. Ez kétségtelenül vita tárgya lehet a film kapcsán. A két főszereplő castingja is szimbolikus, hiszen a stúdiórendszer és a mai mozi csillagai, a Volt egyszer egy… Hollywood főszereplői, Margot Robbie és Brad Pitt, vezetik a produkciót.

Chazell bevált operatőrének, zeneszerzőjének és vágójának lenyűgöző munkáját érdemes megemlíteni, akik dinamikus és követhető történetmesélés bravúros elegyét alkotják, elérve a film történetének felejthetetlen csúcspontját, emlékezve a filmművészet rajongásának történetére.

A hódolatot kifejező elemek mindvégig ízlésesen vannak bemutatva, csak az utolsó kanyar előtti lassításnál lehetünk bizonytalanok a jelenetek és a karakterdráma hatalmas ívének szükségességében.

Kétségtelen, hogy a kritikusok a rekonstrukció problémái mentén, a nézők pedig a "régi" filmes utalásokra épített dramaturgia mentén oszlanak meg, de az egyéni ízlés szempontjait is figyelembe véve elmondható, hogy a Babylon páratlan élményt nyújt.

A zárás a mozi és filmművészet szerelmesei számára maga a beteljesedés. Bármennyire is szeretjük Hollywoodot a kedvenc produkcióink miatt, és bármennyire elutasítjuk a dekadencia tombolását, láthatjuk, hogy a Babylon és ehhez hasonló páratlan alkotások is ennek a rendszernek köszönhetőek.