Filmrajongó

A digitalizáció számos területen könnyíti és nehezíti mindennapi életünket. Az elektronikus eszközök használata rugalmasan illeszkedik a különböző zsánerfilmekhez, de a megvalósítás nem mindig egyszerű. Egy kiváló példa erre a Keresés című krimi, melynek alkotói ismét összefogtak egy közös projektben. Ez a film talán még bonyolultabb, izgalmasabb és erőteljesebb, mint az elődje, és nem hiányzik belőle az alkotói kreativitás sem. De vajon képes-e valami újat mutatni a saját műfajában, és ha igen, akkor pontosan mit?

A történet középpontjában Grace (Nia Long) és June (Storm Reid) konfliktusos anya-lánya kapcsolata áll. A családapa elvesztése még mindig gyötöri őket, különösen a fiatal June-t, aki nehezen dolgozza fel a veszteséget. Az anya túlzott korlátozásai pedig tovább mélyítik az árkot közöttük. Grace és párja, Kevin Kolumbiába készülnek, és June örül a lehetőségnek, hogy egyedül marad otthon, és házibulikat rendezhessen.

Azonban a tervezett időpontban a lány hiába várja őket a reptéren, Grace és Kevin nem érkeznek meg. Telefonhívások után kiderül, hogy nem szálltak fel a gépre, és bőröndjeik még a kolumbiai szálláshelyükön vannak.

June azonnal nyomozni kezd különböző alkalmazások és online szolgáltatások segítségével, amelyek mindenki számára elérhetőek, és egyre több meghökkentő részlet és titok kerül a felszínre.

A térbeli korlátokat, amelyek lassíthatnák a történetet, térfigyelő kamerák képei és a folyamatosan vágott képanyag ellensúlyozza. Az alkotók érdeme, hogy a digitális nyomozás valóban nem ütközik térbeli korlátokba, ami a digitalizáció kreatív kihasználásának köszönhető.

Az egyik kreatív csúcspont az, amikor a főszereplők szűk tereibe való szorítása kizárólag digitálisan történik. Az ablakok közé szorulás klausztrofób élménye érezhető, ami ritkán fordul elő a keresőmotorok vagy az okostelefonok korlátozott kijelzői miatt. A film másik bravúrja, hogy közepesen hosszú játékideje alatt sikerül fenntartani a feszültséget anélkül, hogy a nézőt teljesen lefárasztaná.

A suspense, a krimisablonok és a feszültségoldó megoldások ügyesen illeszkednek egymáshoz.

A csendesen bekövetkező, mégis meglepő fordulatoknak köszönhetően a néző saját problémái is érződnek. A pittyenő üzeneteket könnyű sajátjaként azonosítani, különösen a telefonhasználat reflexei miatt.

A negatívum az, hogy a főszereplők néha háttérbe szorulnak a történésekhez képest, és az ironikus pillanatok sokkal emlékezetesebbek az alakításaiknál.

Összességében egy izgalmas történettel találjuk szemben magával ragadó atmoszférával és iróniával, valamint újító, kreatív megoldásokkal. Ugyanakkor ne lepődjünk meg, ha a feszült pillanatokat időnként nevetés váltja fel. Ebben a digitalizált krimi műfajban talán nem lehet elvárni többet, de ezzel is elégedettek lehetünk.