Thomas Quick, más néven Sture Bergwall (David Dencik) esetében a svéd igazságszolgáltatás egyik kiemelkedő baklövést és jogi káoszt produkált. Egy sorozatgyilkos szerepébe helyezték, miután beismerő vallomásában elkövette 30 gyilkosságot. Nyolc esetben bízták el, majd egy pszichiátriai intézetbe zárták. Az ellenérzést keltő ügybe való beleásódásra azonban 2008-ban sor került az oknyomozó újságíró Hannes Råstam (Jonas Karlsson) és társa, Jenny Küttim (Alba August) részéről.
Azoknak, akik nem ismerik Bergwall történetét, érdemes a film előtt utánanézni, mivel az tele van játszmákkal az állam, a beteg, az újságíró és az orvosok között. Megkérdőjelezhetetlen true crime elemekkel rendelkezik, például az információközlő inzertek, és sötét skandináv krimi ígéretét hordozza, bár az élét kissé elveszti, ha ismerjük az ügy végkifejletét.
A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, felfedve Bergwall kórtörténetét, családi hátterét és Råstam saját küzdelmeit, aki már nincs közöttünk. A film hangsúlyozza az emberi drámát, és a végére Råstam válik a középpontba. A tényfeltáró nyomozás és a magánélet szerepe még koherens, bár érezhető, hogy a film nem teljesen azt adja, amit a cím sugall (a "Gyilkos szerepben" beszélő cím, a Quick és a The Perfect Patient sem fedik kellően a valóságot).
A film első fele karakterfejlesztéssel, előítéletek igazolásával és a magány, kétkedés, bizalom témájának feldolgozásával foglalkozik, míg a második részben a traumák, függőség és az érintettek mulasztásai kerülnek előtérbe. A traumák bemutatása azonban idegenkedést kelt.
A Bergwall elleni összeesküvés résztvevői a bizonyítékokon és diagnózisokon túl is befolyásolták az ügyet. Håfström fekete komédiába ágyazva mutatja be a régmúlt nyomozást, ahol a szereplők teátrálisak és némafilmesek, a zene pedig vígjátéki hangulatot kölcsönöz.
Ezért az állásfoglalás értelmében az egész ügy csak egy alacsony színvonalú színjáték volt, ahol mindenkit manipuláltak, és mindenki elért a céljához. Håfström kritizálja a személyzet alkalmatlanságát és az orvos-páciens manipulációt. A stílusváltás azonban zavaró, mintha egy másik filmet néznénk.
Ez kizökkenti a nézőt, és minden gunyorossága ellenére nem eléggé meggyőző azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit akartak üzenni.
David Dencik hitelesen alakítja Bergwallt, ő a film motorja, és lenyűgöző a hasonlóság a színész és a férfi között. Alba August, aki Jennyt alakítja, csak mellékszereplő marad, bár kezdetben úgy tűnik, nagyobb jelentősége lesz.
A film keveset mutat be a tudósítók konkrét nyomozásáról, ezért ezzel kapcsolatban csak spekulációkra hagyatkozhatunk. Råstam karakterábrázolása pedig némi meggondolatlanságot tükröz. Karlsson játéka kiváló, de Håfström túlságosan tehetetlennek és amatőrnek ábrázolja az elismert oknyomozó újságírót, ami hihetetlennek tűnik.
Mikael Håfström jól ismeri a horror-thriller műfajokat (Kisiklottak, 1408, A rítus), és már próbálkozott önéletrajzi ihletésű könyv adaptációjával is (Könyörtelenek). A Gyilkos szerepben nem egy erős krimi-dráma, részben a koncepciótlanság és a fókusz eltolódása miatt. Kérdéses, miért választotta Håfström Bergwall életének feldolgozását. Ezen felül a film egyes részeinél a szemüveg fel- és levételek száma már-már túlzásnak tűnik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
