A szabadesés során egy emberi test meglepően gyorsan eléri végsebességét a nagy légellenállás miatt. Ennek köszönhetően például egy stewardess, aki egy repülőből zuhant ki 10 000 méter magasan, képes volt túlélni a földet érést 1972-ben. Mások viszont akár egy kőbe botlás következtében is életüket veszíthetik. Számos tényező indíthat el zuhanást, és a kimenetelek száma szinte végtelen.
Az Egy zuhanás anatómiája művészi érzékenységgel kutatja a gravitáció kegyetlen ereje mögött húzódó előzményeket, motivációkat és indítékokat, melyek egy férj és szerető apa tragikus halálához vezettek egy hegyi ház felújítása közben. A Cannes-i Arany Pálmát elnyert film nem a tettes kiderítésére fókuszál, hanem izgalmas rejtélyekbe vezet minket.
Amikor valaki egy alkotói filmre ül be a moziba, mindig valami különlegeset, a zsánerkliséken túlmutatót vár el. Ez gyakran kísérletező történetmesélésbe torkollik, ami ki akar mozdítani minket a komfortzónánkból, legyen az groteszk humor, mély lelki dráma vagy éppen dokumentarista stílus.
Azonban az igazán értékes művészfilmek nem hivalkodnak formai különlegességükkel, hanem szabadon használják azt az emberi sorsok hiteles bemutatására. Az Egy zuhanás anatómiája egy ilyen film, és játékidejének két és fél órája méltán igényli teljes figyelmünket.
Justine Triet francia filmrendezőnő alkotása egy gyilkossági vád körül forog. A gyanúsított Sandra Voiter (Sandra Hüller) német származású sikeres írónő. Férje Samuel (Samuel Theis) halála egy hegyi házuk előtt hozza össze őt és a fiukat, Danielt. A film nem csak a bűntény körül forgolódik, hanem a karaktereket új megvilágításba helyezi, és fokozatosan leleplezi a kapcsolatok mélységeit és rejtélyeit.
Az Egy zuhanás anatómiája ügyesen mozog a vétkesség és felelősség témái között.
Realisztikusan mutatja be egy ilyen jogi procedúra folyamatát, kezdve a sokktól a hónapokon át tartó nyomozásig és bírósági tárgyalásig. A film nem csupán tárgyalótermi dráma, hanem a karakterek iránti mély empátiával láttatja az eseményeket. A látássérült Daniel szerepe különösen figyelemre méltó, és az ő szemszögéből láthatjuk a történéseket.
A film folyamatosan bemutatja Sandra és Samuel kapcsolatát, kiemelve a házasságukban keletkező feszültségeket. A történet alapján egy valódi, életszagú és izgalmas nyomozás bontakozik ki, amely a karakterek lelki világába is bevezet.
Az Egy zuhanás anatómiája nemcsak egy gyilkossági rejtély, hanem egy mélyebb értekezés az emberi kapcsolatokról és motivációkról.
A rendező, Justine Triet, a színészek nevével aláhúzza az azonosulás fontosságát. Sandra Hüller és Samuel Theis kiváló alakításokat nyújtanak, de külön kiemelhető Milo Machado Graner, aki észrevétlenül uralkodik el a filmben. A rendező üzenete, hogy ne csak a szemünknek higgyünk, hanem adjunk teret más érzékszerveinknek is, a film gyönyörűen vezet ebbe a valóságba.
Az Egy zuhanás anatómiája nem pusztán egy film, hanem mozgóképes szépirodalom. Valódi emberi minőségeket tárgyal, és mondanivalója által felülemelkedik a készülés korszakán.
A történet súlya mellett a film képei mesterségesen játszanak, hogy a néző érezze a súlyt, és a megfelelő pontokon adjanak feloldozást. Aki szeretne egy szerzői filmművészeti élményt, amelyről hosszú ideig lehet elmélkedni, ez a film tökéletes választás. A többieknek azonban óvatosan, mert könnyen elkerülhetik a tömegvonzás törvényei.
