Filmrajongó

Napóleon, rendezte: Ridley Scott, forgatókönyv: David Scarpa, főszereplők: Joaquin Phoenix, Vanessa Kirby, Ludivine Sagnier, Ben Miles, amerikai történelmi dráma, életrajzi dráma, háborús filmdráma, 157 perc, 2023(16)

Bonaparte Napóleon egy megosztó egyéniség volt. Kiváló hadvezérként és sérült lélekkel rendelkező egyénként ismerték, akit még komplexusával is azonosítottak. Joaquin Phoenix remek választás a főszerepre, Ridley Scott pedig évtizedes rendezői tapasztalatával garantálja a lenyűgöző csatajeleneteket. Napóleon kitartását a történelem dokumentálja, de kérdés, hogy a nézők készek-e szembenézni a két és fél órás játékidővel?

Napóleonról eddig kevés filmet készítettek. Mellékszereplőként feltűnik számos filmben a legendás, alacsony termetű francia hadvezér, és számtalan színész alakította már karakterét, így például Marlon Brando és Ian Holm is. A film készítése önmagában kihívást jelent, és még Stanley Kubricknak sem sikerült megvalósítania a terveit, Napóleon filmje csatlakozott a nagy, megvalósítatlan filmek sorához, mint Jodorovsky Dűnéje, Hitchcock Kaleidoszkópja és Tarkovszkij Félkegyelműje. Ridley Scott számára óriási ambíció volt megtörni ezt a csendet, és méltó emléket állítani ennek a legendás történelmi alaknak.

Az Apple TV állítólag közel 200 millió dollárt és teljes szabadságot biztosított az 86 éves rendezőnek, hogy elkerülje a Napóleon filmmel kapcsolatos problémákat, mint ahogyan azt Stanley Kubrick is megtapasztalta. A filmrajongóknak ez csak örömet okozhat, különösen, hogy a mű teljes moziforgalmazást kapott.

A film Joaquin Phoenix számára kiváló lehetőség. A színész kifinomultan megformálja Napóleont, és Ridley Scott érzékeny rendezői szeme garantálja a lenyűgöző csatajeleneteket. Phoenix játéka annyira életszerű, hogy a többi színész, köztük a tehetséges Vanessa Kirby, szinte eltörpül a háttérben.

Az udvari tagok és a többi szereplő szinte csak statisztál az egyes jelenetekben. A karakterek egybeolvadnak, akár a csatatéren a katonák.

Napóleon történelmi személyisége rendkívül izgalmas. Olasz származásúként vált francia királlyá Korzikáról származva. Bár termete kisebb volt a átlagnál, a film elegánsan elhanyagolja ezt a tényt, ellentétben a karikatúrákkal. Származása, akcentusa és viselkedése miatt kirekesztettségnek volt kitéve, mégis csatatéren és forradalmi tetteivel érdemelte ki hírnevét. A film kronologikus sorrendben bemutatja életének minden fontos eseményét, és bár történészek kritizálták a pontatlanságok miatt, a rendező igyekezete látható, hogy egy átfogó és komplex portrét festsen a francia vezérről.

A film trükkje és egyben gyengéje az, hogy a nézőt Napóleon személyiségéhez a Josephine iránti érzelmi kötődésen keresztül vezeti. A film alaposan felkészíti a nézőt a két karakter találkozására, és megérteti, miért válik megváltássá Napóleon számára a francia forradalom alatt fogva tartott és özvegy asszony. A viharok, amiket Josephine szabados viselkedése okoz, tovább bővítik a drámai szálakat.

Azonban Vanessa Kirby erőfeszítései ellenére ismétlődővé válnak és feleslegessé válnak, mert Napóleon személyisége valójában a magánéleti csatákon kívül rejt igazi fordulatokat.

A film eredetileg "Kitbag" címmel jelent volna meg, ami a "Málhászsákot" jelenti. Ezt a bátor döntést végül elvetették, de ez jelzi, hogy az eredeti hangsúly hol volt a forgatókönyvben. A film már az első tíz percében egy intenzív csatajelenettel indul, ami magával ragadja a nézőt. Napóleon lovát közvetlen közelről éri ágyúgolyó, és a veszteség és sérülések ellenére ő vezényli le a kikötő elfoglalását. A történelmi csatákat később újraalkotják, egészen a Waterloo-i csatáig.

Minden költött dollár látható a filmen, a CGI szinte észrevehetetlen (bár valószínűleg tele van vele, mint a nagy költségvetésű filmek általában). Ridley Scott már korábban is bizonyította tehetségét a történelmi filmek terén, mint például a Gladiátor, A

Sólyom végveszélyben és a Mennyei Királyság. A háborús jelenetek a film fénypontjai, és Scott szándéka szerint méltóan emlékeztetnek Napóleon zsenialitására. Azonban ez önmagában nem tölti ki a hosszú játékidőt, és olykor túl sok időt kell eltölteni személyes drámai jeleneteken, ami nem lendíti előre a cselekményt.

Az utóbbi időben újra divatba jött a hosszú játékidős filmek trendje, részben a nagy sikerű epikus szuperhősfilmek és a streaming szolgáltatások térhódítása miatt. Az Apple TV+-ra valószínűleg felkerül egy négy órás verziója is a Napóleonnak, míg a mozikban csak a rövidített 158 perces változatot láthatjuk.

Ridley Scott már a karrierje csúcsán van, és nem kell küzdenie a rendezői változatokért, mint korábban, például a Szárnyas fejvadász esetében. Most mindkét verziót megkapjuk. Azok, akik a csatajelenetekre kíváncsiak, moziban nézhetik meg, míg azok, akik inkább Phoenix személyes drámai játékában merülnének el, otthon újranézhetik a kiterjesztett verziót. Ez praktikus megoldás, de hasonlóan ellentmondásos, mint maga Napóleon.

A mozijegyet vásárlók közül néhányan még mindig elégedetlenek lehetnek a látottakkal, és meglepődhetnek, hogy miért kell ennyi ideig nézni a drámát.

A Napóleon egy jó film, de a rendezési és forgalmazási döntések miatt távol áll a mestermű státusztól. Mindent egy lapra tett, hogy bemutassa Napóleont a sokoldalúságában, de ez megosztottságot eredményezett. A háborús, magánéleti és politikai drámát egyesítő film Phoenix játékával összetartó, de ez nem elegendő a teljes összhanghoz.

A Napóleon és Josephine kapcsolatában bekövetkező minőségváltásnak nincs magyarázata, és ez leárnyékolja a későbbi jeleneteket. A háborús jelenetek ugyan lenyűgözőek, de ezek önmagukban nem teszik ki a hosszú játékidőt. Akik szeretik a háborús filmeket, érdemes megnézni, de a film egészével kapcsolatban vegyesek lehetnek az érzéseik. Viva la harc!