Filmrajongó

Az Indiana Jones és a sors tárcsája nem tökéletesen idézi meg az eredeti trilógiát, de sokkal jobb, mint az előző negyedik rész, amelyet tizenöt évvel ezelőtt láthattunk.

Ifjabb dr. Henry Walton Jones, másnéven Indiana Jones vagy egyszerűen csak Indy, a filmtörténelem egyik leghíresebb és legkedveltebb karaktere lett, de csak kevesek múlt azon, hogy ez a szerep ne Harrison Fordnál, hanem Tom Sellecknél kötött ki. Sellecket eredetileg választották ki mindenki kedvenc kalandor régészprofesszorává, de a színész a kultikus Magnum sorozat miatt elutasította az ajánlatot.

A karaktert maga a Star Wars atyja, George Lucas alkotta meg, az eredeti trilógiát és a 2008-as negyedik részt, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságát pedig a rendezői székben a szakma egyik legnagyobb neve, Steven Spielberg dirigálta.

Azóta Indiana Jones kapott tévésorozatot, az ifjú Indiana Jones kalandjai című szórakoztató sorozat formájában, olvashattunk további kalandjairól könyvekben és képregényekben, sőt még videojátékokban is irányíthattuk őt - a következő ilyen címet éppen a MachineGames csapata fejleszti.

Nem csekély bátorságra vall, hogy a Lucasfilm ismét hozzányúlt Indy karakteréhez, és az ötödik részt olyan módon készítette el, hogy a címszereplő immár 80 éves, a rendezői székbe pedig ezúttal már nem Steven Spielberg, hanem James Mangold ült be, aki korábban a 2017-es Logan című filmért nyerte el a képregényrajongók tetszését. Az Indiana Jones és a sors tárcsája azonban sokkal jobban sikerült, mint az előző negyedik rész.

Az előző négy Indiana Jones történetének részben George Lucas írta a sztoriját. Most azonban, hasonlóan Spielberghez, ő is a háttérben maradt, és ez egyáltalán nem jelentett problémát. Az Indiana Jones és a sors tárcsája kezdeti jeleneteiben a második világháború utolsó napjaiban találjuk magunkat, ahol Indiana Jonesnak a nácik fogságából kell kiszabadulnia, és Arkhimédész tárcsáját kell megszereznie a Jürgen Voller nevű náci tudóstól.

A vizualitásért felelős csapat elképesztő módon sikerült megfiatalítania Harrison Fordot a film kezdeti jeleneteiben. Ford pontosan úgy néz ki, mint a klasszikus Indy-filmek idején, és a digitális utómunka egy pillanatig sem tűnik művinek. Mads Mikkelsen, aki Jürgen Voller karakterét alakítja, szintén remek alakítást nyújt, bár vele kevesebb munkájuk volt, mivel a dán színész még csak 57 éves.

Azok, akik látták a negyedik részt, és azon belül a borzalmas CGI rágcsálókat, különösen meglepődnek majd azon, hogy milyen tökéletesen sikerült a fiatal Fordot létrehozni.

A második világháborús események után 25 évvel ugrunk előre az időben. 1969-ben vagyunk, a holdra szállás évében, és egy sokkal idősebb Indiana Jonesszal találkozunk, aki épp nyugdíjba vonul.

Az alaphelyzetet kell valahogy elmagyarázni a nézőnek, és bár először úgy tűnik, hogy a film pár félmondatban megteszi, valójában kulcsfontosságú része lesz a sztorinak, hogy Indy miért nem él boldog házaséletet.

A jelenben Jürgen Voller még mindig keres

i Arkhimédész tárcsáját, mivel úgy hiszi, hogy segítségével visszautazhat az időben, és elősegítheti a nácik győzelmét. Ekkor felbukkan Indy keresztlánya, a nem túl jószándékú Helena Shaw, akit Phoebe Waller-Bridge remekül alakít. A karaktert nem a megszokott, trendi színésznőnek írták meg, hanem Waller-Bridge bújt a bőrébe, és ez teszi őt hitelessé.

Waller-Bridge alakításának köszönhetően a néző elhiszi, hogy ez a nő nem csak a férfiakat tudja elvarázsolni, de az esze és leleményessége is fegyvere, és ha kell, az ökölharctól sem riad vissza. Jó döntés volt nem egy teljesen pozitív karakterként megírni őt. Helenának szívén a helye, de elsősorban a pénz motiválja, nem a történészi elismerés vagy a múzeumigazgatók hálája.