Filmrajongó

A hazai forgalmazó, hogy tisztábbá váljon a cím, elnevezte az eredetileg egyszerűen "Jeanne du Barry" című filmet, és hozzátette azt a szempontot, hogy "A szerető". Nincs egyedül ezen a téren, hiszen Franciaországon és a Versailles-i palota történelem szerelmesein kívül kevesen tudják, hogy a név kit takar.

Érdekes, hogy más országokban, például Csehországban, Görögországban és Portugáliában "A király kedvence" alcímet kapta, hogy tisztázza a szerepét. Azonban itthon egyszerűen "szeretőnek" nevezték. Jeanne du Barry grófné ennél jóval összetettebb személyiség, és Maiwenn mindent elkövetett annak érdekében, hogy részletesen bemutassa életét, amely során vidéki parasztlányból udvarhölgyvé, majd nemesasszonnyá és királyi kegyelté avanzsált.

Az alkotó igyekezett az érdekes karakter kalandjait hűen megörökíteni a klasszikus kosztümös filmek hagyományainak megfelelően.

Ha valaki nem rendelkezik kellő ismeretekkel a francia forradalom előtti uralkodói viszonyokról, vagy nem érdekli különösebben Maiwenn rendező munkássága, és nem foglalkoztatja Cannes-ban való bemutatkozása, akkor is találhat a "Jeanne du Barry" című filmben élvezhető pillanatokat.

A film komoly költségvetéssel készült, a franciák mércéjéhez méltóan, és a Netflix támogatása is jól jött hozzá. A valóságban kiélt Versailles-i helyszínek mellett a XV. Lajos és utolsó ágyasa közös éveit is részletesen bemutatja.

A film igazi királyi pompával ragyog, a király mindenféle korlátozás nélkül él, ahogyan azt egy királyhoz illik (bár a történészek különbözően ítélik meg Lajos uralkodását, a film drámájában erre nincs hely), és bemutatja nekünk az érdekes női karakterek seregét, akikkel a király hajlandó párbeszédbe bocsátkozni. Történelmi tény, hogy Madame Pompadour éveken át töltötte be ezt a szerepet, de ő már elhunyt, és a király új intellektuálisan is lenyűgöző szeretőre vágyik.

Ebben a pillanatban Jeanne du Barry lép a képbe, aki vidéki parasztlányból egy kurtizánná avanzsál, és az olvasottsága, szellemessége és kurtizánként megszerzett készségei tökélyre fejlesztésével meghódítja az udvar szívét. A történet igaz alapokon nyugszik, mivel a király tényleg szerelmes lett az utolsó éveiben egy gyanús hírű asszonyba. A film számára is valódi szenvedélyprojekt, amelyben Maiwenn rendezőként, társíróként és producerként vesz részt, ráadásul a főszerepet is eljátssza, hogy biztos legyen benne, hogy Jeanne du Barry neve felejthetetlen marad a közönség számára.

Maiwenn túlvállalta magát a filmmel, amit azóta interjúkban is elismert, és kijelentette, hogy nem készítene több olyan filmet, ahol mindent ő irányít és ő játssza a főszerepet.

Bár gyerekszínészként kezdte pályafutását, majd Luc Besson feleségeként vált ismertté a filmiparban, és stand-up komikusként is sikeres karriert futott be, azután rendezőként is nevet szerzett magának, most mégsem érzi magát felkészültnek mindenre. Hazájában valódi ikon, akinek művésznevét ismerve elismerik az emberek. Ha valaki ellenzi a munkásságát, akkor jobb, ha távol marad a filmtől, mert ez tényleg az ő története az elejétől a végéig.

A film inspirációját Sofia Coppola 2006-os "Marie Antoinette" című filmjéből merítette, ahol Jeanne du Barry a karakter ellentéteként jelenik meg, a királyné riválisaként. Maiwenn részletesen kutatta Jeanne du Barry történetét, és lenyűgözte a mesébe illő felemelkedés története. Úgy érezte, itt az ideje, hogy filmre vigye azt. A csillagok összeálltak 2023-ra, hogy újra elővegyék a híres kurtizán történetét, pedig 1954-ig hét film is készült róla, de azóta az ilyen típusú kosztümös filmek is kimennek a divatból.

Az a meglepő, hogy Maiwenn egy hagyományos, hűséges, 35 mm-es filmen dolgozott, amelyben a rizsporos

parókák és fűzők viselői színészileg is olyan elődeket idéznek meg, mint Kubrick "Barry Lyndon" című filmjében. Nincs számítógépes effekt, nincsenek modern zenék, és a karakterek is az adott kor szellemét tükrözik. Az egyik szereplő megjegyzi az udvarral kapcsolatban: "Ez groteszk." Azonnal válaszul kapja, hogy "Nem, ez Versailles." Ha valaki szereti a francia udvarban játszódó filmeket, akkor egy kellemes két óra vár rá. Bár nem vetekszik az "Amadeus" vagy a "A király táncol" színvonalával, de Maiwenn mindent bele tett abba, amit tudott, és bár nem a legjobb arányban, de legalább érzékkel és igényességgel.

A színészi alakításokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy Johnny Depp visszatért. Látszik, hogy a botrányok utáni három év kihagyás után éhes a kamerára, és teljes tehetségét beleteszi a koros, de pajkos XV. Lajos megformálásába. Az örök mosolyt viselő arcát jól használja fel, és bármilyen helyzetben hitelesen jelenik meg, legyen az vidám vagy gyötrelmes.

A filmhez csatlakozik Pierre Richard, akit nagy öröm látni a vásznon. Bár közel 90 éves, továbbra is briliánsan hozza Richelieu karakterét, aki segít Jeanne du Barry-t az udvarba jutni.

Természetesen a főszereplőként szereplő Maiwenn sem marad el a többiektől. Látszik, hogy nagyon jól ismeri a karaktert, és képes sokféle arcát megmutatni. Az egyetlen probléma az, hogy nem csak túlvállalta magát a filmben, de fizikailag sem hasonlít Jeanne du Barry grófnőre.

Ez nem feltétlenül lenne probléma, de a film is rájátszik arra, hogy a két gyermekszínész, akik az ifjúsági jelenetekben Jeanne du Barry-t alakítják, nem hasonlítanak a jellegzetes megjelenésű Maiwenn-re. Ennek következtében folyamatosan úgy érezzük, hogy a főszereplő nem illik tökéletesen a filmbe, amelyet saját maga álmodott meg rendezőként.

Míg élvezi Johnny Depp társaságát a közös jelenetekben, a film során valóban okosabb lett volna a munkát másoknak is kiadni, hogy más tehetségeknek is jusson hely.

"Jeanne du Barry" olyan film, amely szívvel-lélekkel készült, és a műfaj rajongói számára garantáltan élvezetes lesz. Aki könnyezni, nevetni vagy történelmi kontextusba helyezni szeretne, mind talál a filmen való örömét. Johnny Depp játéka, a gyönyörű Versailles-i udvar és a jól megkomponált gyertyafényes jelenetek maradandó benyomást keltenek. A 113 perces film minőségi időtöltést kínál, ami megéri a mozijegy árát.

A kosztümös film újra éled, és bár nem ér fel a nagy elődök szintjére, az alkotó odafigyeléssel és igényességgel készítette el ezt a projektet.