A Kill Bill első felét 2003. október 16-án mutatták be a hazai mozikban. A film nemzetközi szinten kritikai és anyagi sikert aratott, és meghatározóvá vált Quentin Tarantino karrierjében.
Nézzük meg, mit kínálhat nekünk a 20 év utáni újranézéskor ez a vérrel átitatott bosszúfilm.
A cselekmény röviden: A Fekete Mamba nevű bérgyilkos (Uma Thurman) esküvőjére készül terhessége utolsó heteiben, amikor megtámadják és megpróbálják megölni őt. A támadást túléli, de négy év kóma után felébred, és elhatározza, hogy bosszút áll az öt gyilkoson, akik megpróbálták megölni őt. Az eltelt idő azonban mind az ő életét, mind a gyilkosokét megváltoztatta.
Quentin Tarantino 1992-ben lépett a filmipar reflektorfényébe a "Kutyaszorítóban" című olcsó gengszterfilmjével, majd két évvel később az alacsony költségvetésű "Ponyvaregény"-el sikerült kultstátuszt elérnie. 1997-ben készítette el élete első és egyben utolsó adaptációját, az "Jackie Brown"-t, amely Elmore Leonard novellájából készült. Ezek a filmek a mindennapi gengszterek életét mutatták be csavaros, vagy éppen konvencionális történetek formájában.
Tarantino tudta, hogy nem maradhat örökké ezen a vonalon, ezért hat év kreatív munka után a saját és Uma Thurman közös ötletéből született a "Kill Bill" forgatókönyve. Érdemes megjegyezni, hogy a film egy része már szerepelt a "Ponyvaregény"-ben, amikor Mia Wallace a kis részét a pilot-epizódban alakította, ahol egy öttagú gyilkos csoport tagjaként szerepelt.
Tarantino eredetileg két részre szánta a filmet, de Harvey Weinstein tanácsára kettévágta a forgatókönyvet, ami lehetővé tette, hogy semmit ne kelljen kivágnia a sztoriból. A producer is így két filmet kapott az árért. A forgatás előtt kiderült, hogy Uma Thurman terhes, és mivel a sztori részben az ő ötlete alapján készült, Tarantino nem tudott más színésznőt elképzelni a főszerepre, ezért az egész forgatást egy évvel elhalasztották.
Ekkor dőlt el, hogy Warren Beatty távozik a filmről. Ennek részben az volt az oka, hogy hosszú várakozásra kényszerült, részben pedig az, hogy úgy gondolta, Bill csak az utolsó fejezetben kellene megjelenjen. Beatty javasolta, hogy David Carradine játsza a szerepet, és Tarantino hamarosan rájött, hogy igaza van.
A forgatás megkezdésekor Carradine már aláírt a szerepre. Daryl Hannah is csatlakozott hozzájuk egy szokatlan szerepben, és Lucy Liu is a film része lett. Érdekesen Michael Parks jelenléte, aki az "Alkonyattól pirkadatig"-ban is szerepel, ami két fontos dolgot jelent: a két film ugyanabban a filmuniverzumban játszódik, és a "Kill Bill" valójában egy előzményfilm, legalábbis Earl McGraw seriff számára.
Tarantino, az úgynevezett Tarantinoverse kitalálójaként, új filmes univerzumot hozott létre, amelyhez külsőségekben is új stílust kellett találnia. A film természetes világától eltérő vizuális stílust keresett, valamivel színpompásabb és eltérőbbet. Ennek érdekében a kínai rendező-koreográfus Yuen Woo-Ping nélkül nem lett volna ugyanolyan. Ő felelt a harci jelenetekért, amelyek elképesztő technikai tudásról árulkodnak.
A film többi részében kiemelkedik az anime stílusban bemutatott O-Ren Ishi háttértörténete. Ezek a pár perces képsorok lenyűgözőek, és a zenével párosítva elérnek Sergio Leone lírai jeleneteinek színvonalát. Az érdekesség az, hogy a fehér ruhás bérgyilkos, aki itt szerepel, valószínűleg maga Bill (ezt egyébként David Carradine is megerősítette egy interjúban). Ez az információ segít mélyebb megértést nyerni O-Ren Ishi hideg karakteréről.
A "Kill Bill 1" - hasonlóan Tarantino más filmjeihez - tele van kiváló zenékkel. Bernard Herrmann fütyülését sokan használták csengőhangként, amikor Daryl Hannah bevonul a kórházba. Ugyanilyen legendássá vált Gheorghe Zamfir "The Lonely Shepherd" című zenéje, valamint a Bruce Lee által készített "Zöld Darázs" sorozat főcímdala, amit Tarantino ismét felhasznált, együtt Bruce Lee ruhájával.
Tarantino sikeresen újította meg magát úgy, hogy nem vesztette el sajátos stílusát.
A film kettévágásából adódóan az első fele talán felszínesebb, és mivel a folytatás megjelenéseig vártak a nézők, csak fél évvel később kezdhetünk mélyülő kapcsolatot kiépíteni a Menyasszonnyal és Bill-lel. De most, amit kapunk, az egy ragyogóan fényképezett, látványosan koreografált és lírai pillanatokkal teli film, néha direkt hülyének tűnő párbeszédekkel, valamint egy zseniális vágatlan jelenettel, egy remek japán zenekarral és a ragyogó Uma Thurman.
A film lezáratlanságából Tarantino izgalmas várakozássá varázsolta.
