Filmrajongó

Sokan közülünk gyermekkorukban találkoztak először a Toy Story filmekkel, míg másokat már érettebb fejjel ejtettek rabul ezek a mozgóképek. Egy dolog biztos - mindannyian meghatódunk, ha ezekre a filmekre gondolunk ugyanúgy  mint amikor újra megfogjuk az első plüssmedvénket…

Emlékszem, hogy középiskolás koromban láttam az első részt az Átrium moziban, és akkor is fontosnak tartottam, hogy életben tartsam a bennem élő gyermeki lelket.

A Toy Story filmek pedig segítettek abban, hogy megértsük, milyen fontos a gyermeki lelkesedés, hiszen ezáltal elfogadhatunk olyan helyzeteket, amelyek felnőtt fejjel nehezen érthetők. Például, hol van Andy apja? Miért nem csodálkozott Andy soha azon, hogy honnan kerültek Jessie és Szemenagy az anyukája játékai közé? Ezek a kérdések most nem foglalkoztatnak minket, mert ismerjük a titkot. De nézzük meg, mit tanulhattunk eddig a mi kedves játékainkból?

Az első részben Buzz Lightyearnek meg kellett tanulnia, hogy ő valójában csak egy játékfigura, nem pedig egy űrhajós. A második részben Woody és Buzz is szembesült saját értékével: Woody a saját figurájának fontosságával, Buzz pedig azzal, hogy nem ő az egyetlen a világon. Még mindig több Buzz Lightyear áll készenlétben a dobozokban, várva a következő küldetésüket.

A harmadik rész valójában egy másféle fejlődéstörténetet mutat be, ahol egy plüssmedve, aki sárgabarack illatú, küzd azzal, hogy nem egyedüli a világban, és megveti a játékszerepét, inkább más játékok felett próbál uralkodni.

Ez önmagában is egy kiváló ötlet, és méltó folytatása az előző részeknek. Ehhez hozzájönnek a kiváló kis részletek és ötletek. A játékaink már egy ideje abban a helyzetben vannak, amit Woody már a második részben féltett: hogy egyszer csak eldugják őket a polcra vagy a ládába, és feleslegessé válnak.

A film kezdetén megpróbálnak újra felkelteni Andy figyelmét, de nehezükre esik beismerni, hogy már több mint tíz év telt el, és Andy már felnőtt, ahogy mindenki más is felnő. A film a játékkal indít, ahogy azt az előző részekben is láthattuk: Andy kezében Woody a jó és a gonosz közötti küzdelmet vívja.

A film nagyszerűen kihasználja a technikai lehetőségeket, és átvezet minket a gyerekkorból a felnőttkorba Andy anyukájának videofelvételein keresztül. Ezután a film nagyon gyorsan tempót vált, és folyamatosan izgalmas marad. A pörgést részben a börtönfilmes szökéstörténet kliséi is elősegítik. A film tele van remek poénokkal (Krumplifej Picasso idézet kiváló!), és mindig kíváncsiak vagyunk, mi fog történni ezután.

A forgatókönyv ügyesen játszik az érzelmeinkkel, és harmadjára is sikerül ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel és izgalommal nézni a játékok kalandjait. Különösen félelmetes pillanat, amikor Macó gonoszsága által agymosás alá vetik Buzzt, és kiszedik belőle az elemet.

A játékaink olyan közel kerültek szívünkhöz, hogy elfelejtettük, hogy van hozzájuk használati utasítás. A film másik szórakoztató része Buzz Lightyear spanyol változata, ami egyben tiszteletadás a dél-amerikai nézőknek, akik nagy rajongói a sorozatnak. Fontos megjegyezni, hogy ez a poén azt is mutatja, hogy a Pixar mindig hálás a közönségének és más animációs alkotóknak, akik inspirálják őket.

Ne felejtsük el, hogy a Pixar alkotói korábban a Disneynél dolgoztak, különösen John Lasseter, a Toy Story alkotója, aki jelenleg a Pixar és a Disney animációs részlegét is vezeti. A filmben számos önreferencia is található, amit a Pixar rajongói régóta ismernek.

Ezeket érdemes keresni, és sok honlap és YouTube-videó segít ebben. Kiemelendő a Totoro figura, aki Bonnie játékcsapatának tagja.

Ez egy hajlam Hayao Miyazaki Totoro - a Varázserdő titka című filmjének rendezőjéhez, aki régóta jó kapcsolatban áll a Lasseter-családdal. A Toy Story 3 egyfajta mérföldkő a 3D-s egészestés animáció terén, és erre utal a Pixartól elvárt bevezető kisfilm is (Night and Day), ami része a filmnek. A Toy Story

formulát sikeresen folytatja, és méltó zárása az előző részeknek. Nem engedi, hogy a felnőttek személyisége átvegye a felettünk, de nem is kell, hiszen tudatosan választottuk a film nézését. Hadd szabaduljon el a fantáziánk, hadd nevessünk, és sírjunk együtt a játékainkkal.

Azonban egy kérdés még mindig bennünk motoszkál a film után ha Woody képes volt megelevenedni Sidnek akkor miért nem Andynek is?