Bosszantó! Itt van egy friss és lendületes film, és nem az első olyan alkotás (Ne szólj, senkinek!, Ahol a vadak várnak, Zack és Miri pornózik...), amit ismét figyelmen kívül hagytak a hazai forgalmazók.
Az érvelhetnek, hogy hiányzott egy nagy nevű sztár, így esélytelen volt a siker, de az Engedj be! című film is jó nézettséget ért el néhány elismerő kritika hatására. Az is rendkívül bosszantó, hogy akik a film címével és plakátjával találkoztak, valószínűleg nem nézték meg a filmet. Zooey Deschanel alakítja Summert, de a történet nem szorítkozik az évszakhoz, bár az egyetlen extra a "Nyár elveszett napjai".
Most nézzük, miért érdemes rászánni másfél órát az életünkből, miután túlléptünk a sablonos alaptörténeten: egy átlagos srác álmodozva üldögél a munkahelyén, remélve, hogy a Nagy Ő előbb vagy utóbb megjelenik az életében, és egy nap valóban így is történik.
Egy gyönyörű kék szemű lány érkezik, és teljesen felforgatja a srác életét. Mindenki beleesik a szerelem labirintusába, akarva-akaratlanul.
A romantikus filmeknél a dialógusok gyakran jelentenek kihívást. Hogyan beszéljenek a karakterek úgy, hogy valóságot sugalljanak? A legegyszerűbb módja annak, hogy megragadjuk a nézőt, az, ha könnyedén azonosul a szereplőkkel.
A film nézése közben majdnem már válaszra készteti a nézőt, mert az egész olyan természetes és hiteles. Nem kell feltétlenül Woody Allen humorával rendelkezni ahhoz, hogy érdekes legyen a párbeszéd.
Az 500 nap ebben a tekintetben kiválóan teljesít. Végig őszinte és közvetlen, elvarázsolva a hétköznapi élet apró kihívásaival és bájával (Sokan már álmodoztunk arról, hogy tökéletes családot építünk az IKEA bútorai között).
A kedves főszereplőknek külön elismerést érdemel a karakterfejlesztésük, szerethetőek és szívmelengetőek, és a kémia közöttük igazán érezhető. Joseph Gordon-Levitt mosolya és gesztusai időnként emlékeztetnek a hiányzó Heath Ledgerre. Bár a műfaj nem híres a vizuális stílusáról, itt mégis kiemelkedő a film látványvilága, kezdve a címmel. Egy jó ok arra, hogy meghajoljunk az ottani filmipar, mely gyakran kritikák kereszttüzében áll, de most valóban megmutatja a tehetségét.
A szerelem sosem megy ki a divatból, mindig van helye az ilyen történeteknek, de csak így, ilyen minőségben szabad mesélni róla.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
