Filmrajongó

Angelina Jolie mindig magával ragad, amikor a színpadra lép, és tíz percig figyelembe köt. Most csak két percig sikerült megőriznem a koncentrációt, mert a figyelmem elterelődött a botoxon túl az alkalmi monoklijára és a nevetséges parókájára. Ezek láttán az "Irígy Hónaljmirigy" sminkcsoportját okolhatom, amiért Hollywoodban teret hódítottak.

Ez a film rendkívül őszinte műalkotás, amely már az első jelenetekben bevallja, hogy kemény cselekedetek várnak azokra, akik könnyed akcióra vágynak. Észak-Korea (amely a futballválogatottjának teljesítménye alapján nem éppen ideális üdülőhely) küldi el, hogy megszabaduljon a kémnőtől. Ez olyan, mintha Pierce Brosnan Bondja "Halj meg, máskor!" című kalandját így indították volna el.

Phillip Noyce már alkotott jobb filmeket, de még kedvező körülmények között sem tartozott a zseniális rendezők élmezőnyéhez. Sajnálatosan ez a legújabb alkotása is azt bizonyítja, hogy ellentétben Eastwooddal, ő nem öregszik méltósággal.

Az öreguras produkcióját nevetséges visszapillantásokkal teszi tönkre (a legmeghatóbb: a gyógyult szemű ügynöknőt a vőlegény arra kéri, hogy "Nézz a szemembe!"). A szereposztás sem tett jót a filmnek, és a stáblista alapján könnyen kitalálhatjuk, ki a hibás. Igazán szomorú, hogy Daniel Olbrychski, Andrzej Wajda házi színésze, ilyen kevés nyugdíjat kapott a feladatért.

Jon Voight lánya, aki Lara Croft óta a legkeményebb nőként van elismertetve, abban reménykedett, hogy megalkotja a feminista verziót, amíg Jason Bourne szünetet tart.

Most talán trilógiává is bővül, de jobb, ha gyorsan leállnak vele. Botsáska Jolie asztallábtörő mozsárágyúvá válik, ugrál kamionról kamionra, mint valami akcióhős, és az idősebb férfi ügynökök csak tátott szájjal bámulják. Ekkor egy pók ugrál be a szájába, és véget ér a show. Köszönjük, ennyi elég is!

Mellesleg, talán létre kellene hoznunk egy Facebook-oldalt: "Utálom a magyar szinkronban hallható orosz akcentust!"