Amikor az első előzetesben észleltem Johnny Deppet Csernus Imrének maszkolva, azonnal az orromban éreztem a tábortűz füstjének illatát. Hatalmas csalódás lesz! A teljes film alatt, miközben végignéztem rajta, csak egy dologra jutottam rá: félelmeim megerősödtek, de teljesen értetlenül állok az egész alkotás előtt. Hogyan lehetséges, hogy ilyen sok tehetséges ember ilyen összevisszaságot hozott létre?
Nálunk az Anthony Zimmer alapján a "stílusos francia krimi" címkét kapta, és könnyen megkapta a filmként való ajánlásokat a mozikban. Az újragondolása sem tűnt elképzelhetetlennek, de hamarosan megmutatkoztak a problémák.
A stáb hirtelen és gyanús módon gyakran cserélődött, színészek (Tom Cruise, Sam Worthington, Charlize Theron), majd rendezők (Lasse Hallström, Alfonso Cuarón) kerültek és távoztak, mígnem végre kialakult a végleges stáblista.
A híres rendező, Florian Henckel von Donnersmarck, aki mások életével berobbant, nem tudott ellenállni Hollywoodnak. A csapaton belül szinte mindenki már megkapta a szobrokat, ötvenszer annyi pénzből készítette el, mint az előző drámáját, csak az eredeti lényeg veszett el. A forgatókönyvírók kísérlete a történetbe humor és új ötletek becsempészésére a forrásműhöz képest erősen visszafogott maradt, és a helyszínváltás (a mindig lenyűgöző Velence) sem hozott igazi frissességet.
Még a forrásmű legjobban sikerült jelenetét, a "kórházból mezítláb pizsamában menekülőst", Depp Pierre Richard stílusában utánozva tönkretették. A film tempója olyan lassú volt, mint egy idős emberekből álló csoport, akik esernyővel bóklásznak, és mire a cselekmény egyetlen fordulatához ért, Jolie már tizenkét ruhát cserélt.
A főszereplők közötti romantika könnyedén eltűnt volna, ha a kanálisokba sétáló első szellő fújja el. Ráadásul abszurd, hogy 2010-ben a mogorva maffiózó még mindig fenyegeti a beosztottait azzal, hogy a szemük láttára személyesen alakítja át a létszámukat.
A Szent Márk tér elárasztott kövezetéről lefolyó galambürülék összefogottabbnak tűnik, mint ez a százmillióból készült ipari termék. Az egész olyan, mintha az általános iskolai uzsonnára várva gépsonkát vártunk volna, de ehelyett turistaszalámit kaptunk. Válaszd ki bárkit a metrón, és garantáltan izgalmasabb lesz!
